Főkép

Joshua Redman (szaxofon) nagy örömünkre egy újabb triólemezzel, ezúttal egy koncertfelvételeket tartalmazó koronggal jelentkezett. A hanganyag egyrészt a New York-i Jazz Standard klubban készült 2009 őszén Matt Penman nagybőgőssel és Gregory Hutchinson dobossal, másrészt pedig a washingtoni Blues Alley-ben, 2013 februárjában Reuben Rogers-zel nagybőgőn és ismét Hutchinsonnal a dobokon. Ez utóbbi trió adott Budapesten olyan koncerteket 2012-ben, hogy akik ott voltak, feltehetően még ma is a hatása alatt vannak és ha azóta számos, kiadatlan, rádióban elhangzott koncertjüket is szerezték be, képtelenek betelni Redmannel.

 

Hogy miből fakad ez a kielégíthetelen vágy? Egyszerűen az örömet okozó pozitív energiákból, amelyet Redman muzsikája kivált a hallgatóban.

 

„Ezt az albumot mindazon embereknek ajánlom, szerte a világon, kortól, identitástól, kötődéstől és meggyőződéstől függetlenül, akik nap mint nap, éjszakáról éjszakára eljönnek, hogy élő jazzt hallgassanak. Ti tanúskodtok erről a zenéről: ti fejezitek ki annak pillanatát. Itt vagytok. Ott voltatok. Ti tettétek lehetővé. Ti tettétek valóssá. Ti voltatok az oka. Rólatok szólt.”

 

Redman szavai a kísérőfüzetben igazán hízelgőek, mindazonáltal rendkívül pontosan írják körül a fent említett öröm jelenségének okát: trióinak muzsikája nem öncélú, a valóságtól teljesen elrugaszkodott improvizációözön, hanem nagyon magas fokon kimunkált variációs játék a mindennapok ritmusaira, ami természetéből fakadóan éppoly változatos, mint ennek a korongnak a programja. A törni-zúzni vágyóknak ott van egy Led Zeppelin (!) téma, a „The Ocean”, amelytől robban minden koncertterem vagy klub. Hutchinson még a tamburinját is előveszi, hogy finomkodjon az energiabomba központjában. A koncerteken már hallott új Redman szerzemény is helyet kap a korongon (Act Natural), amelyben a megírt és a szabad részek váltogatják egymást. Ez a téma egy pillanatra azt a képzetet keltette élőben a hallgatóban, hogy Redman egy konceptuálisan komplexebb irányba készül elvinni a trió muzsikálását, de aztán inkább a balladák kimunkálása felé fordult és adott ki egy túlzottan hallgatóbarát, negédes albumot a tavalyi év során olyan kiválóságokkal, mint Brad Mehldau, Larry Grenadier és Brian Blade. De az élőben gyakran felhangzó, először még 1993-ban Pat Metheny, Charlie Haden és Billy Higgins társaságában, Joshua Wish című albumán rögzített „Soul Dance” lágy szopránszaxofon játéka is felkerült egy remek változatban.

 

 

Ezek a muzsikusok bármit képesek a maguk képére formálni, ezért a Monk vagy Livingstone darabok éppen annyira természetesen illeszkednek játékukhoz, mint a saját szerzemények, és éppen úgy lélegzik állandóan a muzsika, mint ahogyan mi lélegzünk vele és velük együtt.

 

Előadók:

Joshua Redman – szaxofon

Matt Penman – nagybőgő (1, 5-7)

Reuben Rogers – nagybőgő (2-4)

Gregory Hutchinson – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

1. Moritat (Mack the Knife) (Kurt Weill and Bertolt Brecht)

2. Never Let Me Go (Jay Livingstone and Raymond Evans)

3. Soul Dance (Joshua Redman)

4. Act Natural (Joshua Redman)

5. Mantra n.5 (Joshua Redman)

6. Trinkle, Tinkle (Thelonius Monk)

7. The Ocean (Jimmy Page, John Paul Jones, John Bonham and Robert Plant)