Mehliana: Taming the Dragon (CD)

A két művész, Brad Mehldau (zongora) és Mark Guiliana (dobok) nevéből összetevődő Mehliana bemutatkozó korongnak beharangozott albuma egy műfajilag nehezen beilleszthető koncept lemez. Persze teljesen jogosan merülhet fel valakiben a kérdés, hogy miért kell mindent kategorizálni és feltétlen felcímkézni? Nem, valóban nem kell, hiszen munkáinak sokszínűsége alapján feltehetően Mehldau is osztja Pat Metheny azon sokszor ismételgetett állítását, hogy a műfaji elnevezések alapvetően a kultúrpolitika jegyében született, extrovert fogalmak, amelyek nem a zenéről, hanem annak piaci becsatornázásáról szólnak. Egyrészt orientálják a hallgatóságot, másrészt és leggyakrabban a meghatározás által plusz értéket kívánnak kölcsönözni valami olyannak, ami önmagában nem feltétlen fajsúlyos, legalábbis zenei értelemben nem. Talán ezen recenzió írója is ezért keres egy címkét, bár Brad Mehldaut nem lehet kellőképpen felértékelni.

 

Generációjának egyik legmeghatározóbb figurája, aki képes volt megreformálni a jazz-zongorázást szólóban és trióban egyaránt, ami Keith Jarrett legendájának tükrében óriási teljesítmény. Mehldau a lehengerlő Art of the Trio sorozata mellett többféle – kísérleti kirándulásnak is felfogható – projektet teremtett, többek között Renée Fleming és Anne Sofie von Otter operaénekesekkel egy-egy album erejéig (Love Sublime, 2006; Love Songs, 2010), létrehozott egy zongoraduót barátjával, Kevin Hayssel (Modern Music, 2011), vagy éppen szerzeményeit egy egész fúvós zenekarral és egy olyan sztárral, mint Joshua Redman rögzítette (Highway Rider, 2010), akinek egyébként legutóbbi korongján is szerepel (Walking Shadows, 2013). Azaz egyáltalán nem meglepő, hogy most valami egészen másra vágyott, egy dob-zongora duóra, amelynek utóbbi eleme mégsem a hagyományosnak mondható felfogás mentén, mindössze egy akusztikus zongorából állt össze, hanem éppen ellenkezőleg, régi szintetizátorokból, egy Fender Rhodesból és a projekt során később egy preparált zongorából.

 

 

Ez mindaddig rettentően izgalmasan hangzott, amíg egy 2012-es promo videón egy 4-5 perces sample-en beharangozták az alapvetően 2013-as projektet. Mehldau 7/8-ados tempóra improvizált, miközben Guiliana dinamikusan, mégis nyugodtan pergetett. A budapesti koncert aztán merőben másként alakult: egy nagyon agresszív párosból a lehengerlő dobolás nyújtotta az est valódi izgalmait és bármennyire is imádjuk Mehldaut, némileg hidegzuhanyként ért az a fajta játék, amit ott hallottunk. Nem azért, mert az akusztikus Mehldaut vártuk, hanem egészen egyszerűen azért, mert a létrejövő hangorkánból tőle szokatlan módon hiányzott a muzikalitás.

 

Aztán úgy tűnt, hogy varázsütésszerűen minden megváltozott, és a projekt egy bő fél év alatt kiforrott. Amikor a BBC Radio 3 csatornáján elhangzott az ősszel a londoni Barbicanban adott koncertjük teljes felvétele, valami olyan fergeteges muzsikálás szólt, amely a párban rejlő lehetőségek maximumát nyújtotta. Előkerült a preparált zongora is, és bár a közönség soraiból két téma után valaki bekiabálta Mehldaunak, hogy zongorázzon már egy kicsit, amire Mehldau csak nagyon lazán visszakérdezett, mondván hogy „[m]ár húsz perce zongorázom, eddig hol voltál?”, nem teljesen értettük az elégedetlenséget, mert az a koncert egy kisebb csodának hangzott a budapesti fellépésükhöz képest.

 

És mindennek a tükrében kell azt – sajnos – kijelentenünk, hogy ez a korong időben a budapestihez nagyon közel került felvételre; ahogyan azt Mehldau már a Trafó bárjában is elárulta, hogy késő tavaszra béreltek ki egy stúdiót. Borzasztó merev és monoton a lemezen hallható zene, minden kiszámítható, nincsen meg a vég nélküli variációk érzete és az egyes témákat is nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól. Ha ez tényleg csak egy bemutatkozó lemez, akkor a következő egészen biztosan sokkal jobb lesz. Addig pedig gyönyörködünk a nagyszerű grafikában és a londoni hangfelvételre koncentrálunk.

 

Előadók:

Brad Mehldau – szintetizátorok, Fender Rhodes, zongora, beszéd, „ahh” ének

Mark Guiliana – dobok, electronics

 

A lemezen elhangzó szerzemények listája:

1. Taming the Dragon

2. Luxe

3. You Can`t Go Back Now

4. The Dreamer

5. Elegy for Amelia E.

6. Sleeping Giant

7. Hungry Ghost

8. Gainsbourg

9. Just Call Me Nige

10. Sassassed Sassafrass

11. Swimming

12. London Gloaming

 

Az 1, 6-8, 10, 11-es számok Brad Mehldau kompozíciói, az összes többi pedig Brad Mehldau és Mark Guiliana szerzeményei.