Főkép

Brad Mehldau (zongora) és Mark Guiliana (dobok/sampler) teljesen improvizatív estéjét egy 7/8-os lüktetésű, a Mehldau-ra jellemző módon a nyolcadokra staccatóban finoman rájátszott akkordkíséret nyitja. A hangzás mégis teljesen eltér a megszokottól, mert Mehldau nem zongorán, hanem egy akár nyolc hangzást is polifonikusan megszólaltató, teljesen analóg hangkimenetű Prophet ’08-as szintetizátoron építkezik, mialatt egy Fender Rhodes szintetizátoron a zongorához közel álló hangszínen néhány dallamot is becsempész játékába, amelyet az este során egyre erősebben határoz majd meg a tőle balra helyet foglaló harmadik szintetizátor, amelyen a basszus szólamokat hozza állandóan változó effektekkel színezve. A földön lévő pedálokkal pedig a hangszereken egyszerre játszó Mehldau a létrejövő hangrétegek erősségeinek, effektjeinek arányait szabályozza.
 
Mark Guiliana félelmetes technikai felkészültséggel és ritmikai érzékkel teljesen szokatlan lendületet ad a zenének, amelyben kettőjük szerepe és dominanciája állandóan változik az este során. A kezdést követő improvizációk alatt Mehldau egyre inkább a háttérbe szorul és amolyan platformként szolgál Guiliana játékának, akinek dinamikája és a tempókban rejlő végtelen lehetőségek felosztásához való érzéke – a kis és nagy körök csúsztatgatása, az ütők állandó cserélgetésével, illetve a pergőre időnként rátett hangtompítóval megteremtett színek – a dobokban, de leginkább a magában rejlő melódiákat szabadítja fel.
 
Az így létrejövő minőség leginkább a drum & bass hangzásvilágát idézi. Mehldau, a jazz világ egyik meghatározó alakja teljesen felolvad kettőjük interakciójában, csak néhány futam erejéig csillan fel egy-egy rá jellemző hangsor, de azok is többnyire elvesznek, mélyen a szintetizátorainak egymásra kevert rétegeiben. Az agresszív effektekkel kombinált basszusszólam improvizációk tűnnek az interakció motorjának, Guiliana mindig reagál, Mehldau pedig egyre vadabb hangzásokat kever, amelyeket aztán Guiliana egyre tovább sodor. Guiliana beszédsampler alkalmazásai a verbalitás zenei funkciójának a kérdését feszegetik, amelyek időnként természetes légzést adnak a hangzásnak, időnként viszont inkább csak egy új tulajdonsággal bővítik ki azt, mintegy a beszéd ritmikájával kontextualizálva a zene pulzálását.
 
A másfél órás este hét plusz egy témából összeálló koncertje egy egészen progresszív, sűrű hanganyagot teremtett a Trafó klubhangulatot biztosító belső terében. Mehldau pedig végre közvetlenül is elérhetővé vált az őt megváró közönség számára, akikkel mind szívélyesen elbeszélgetett és azt is elárulta, hogy két hónap múlva egy stúdióban is játszanak majd Guilianával.
 
Előadók:
Brad Mehldau - szintetizátorok
Mark Guiliana - dobok, sampler