FőképAz Anathema hosszú hallgatás után tért vissza 2010-ben megújult formában egy jellegzetesen brit, popba áztatott progresszív rocklemezzel és szerencsére azután sem bújtak vissza odújukba. A címben is szereplő korong 2011. szeptemberében látott napvilágot és ugyan nem egy vadonatúj sorlemezről van szó esetében, még csak nem is kimondottan új dalokat tartalmaz, hanem legkorábbi dalaik újraértelmezéséről.

A banda esetében nem újdonság ez sem, hiszen például a Hindsight lemezük keretein belül már újramelegítettek pár korábbi szerzeményt, ám ezúttal olyan dalokról fújták le a port, amelyeket már talán a rajongók is elfelejtettek, az újabb korszak ismerői pedig talán még nem is hallottak.

Az Anathema pályája elején ugyanis teljesen más zenei irányon mozgott: egyike volt a Paradise Lost és a My Dying Bride mellett annak a szentháromságnak, amely a brit death-doom metal stílus megteremtőiként híresültek el. A kezdeti időkben még Darren White hörgött-morgott a lemezeken és bár a depressziós hangulat már akkor is jellemző volt rájuk és dalok helyett már akkor is hangulatokat, érzéseket öntöttek zenébe, akkor még sokkal metalosabban szóltak, mint manapság. Aztán a banda fokozatosan szakított a metallal és átszelídült rockzenekarrá, legutolsó korongjukon pedig már a búskomor témákat is visszafogták és mintha optimistán tekintenének (vagy inkább rácsodálkoznak) a világra.

Már az utolsó lemez idején is lehetett hallani arról, hogy Cavanaghék múltat idéznek és magán a korongon is volt erre utalás, most úgy tűnik, visszatértek egészen a kezdetekig. Aztán ahogy megpróbálták újrahangszerelni a korai műveket és látták, hogy ez jó, sikerült csaknem egy teljes albumnyi nótát felvenniük, amelyen a csapat első EP-jétől, a Crestfallentől egészen a The Silent Enigmáig bezárólag szerepelnek átiratok. Távolról sem pontos másolata ez a daloknak azonban, hiszen mindent a mai világuknak megfelelően áthangszereltek, vonósokkal támogattak meg. Némely dalt annyira átformáltak, hogy alig lehet ráismerni („Kingdom”, „They Die”), máshoz pedig épp csak egy keveset adtak hozzá, hogy még profibban szóljon, két dalba („Everwake” és „Alone”) pedig még Anneke van Giersbergent is meghívták dalolászni.

A végeredmény összességében egy nagyjából egységesen szomorkás, mégis emelkedett, ünnepies hangulatú dalcsokor a mostanában jellemző szépséges, reménytelenül romantikus, elvont Anathema-atmoszférával, folyamatos nagyzenekari kísérettel, a síró gitároknál is hangosabb zongorával és sok-sok érzelemmel. Az egész anyag egyben egy csodálatos utazás az érzelmek világába a zene segítségével, a múlt sajátos újraértelmezése ismerős hangokkal, a régi emlékek újjá élése a jelen tapasztalatokkal.

Nem mondanám, hogy bármelyik feldolgozás is rosszabb, vagy jobb lett annak eredetijéhez képest, hiszen mintha új szerzemények lennének ezek, még ha ismerősek is, mégis nem szívesen hasonlítanám össze ezeket egykori önmagukkal. Külön kiemelném viszont a The Silent Enigma egyik legnagyszerűbb dalának, a „Sunset of Age”-nek a modern verzióját, amely számomra a korong csúcspontja. A dal szintén jóval szelídebben szól, mint annak idején, de a vonósoknak hála mit sem vesztett erejéből, hangulatából, emellett ugyanolyan félelmetes és intenzív maradt, mint annak idején volt. Vincent ugyan már hörög úgy benne, mint 95-ben, de éneke most is nagyon hatásos és érzelemdús, az ember hátán a hideg futkos közben.

Nem tudom, van-e olyan rajongó rajtam kívül, aki az Anathema régi és új lemezeit ugyanolyan lelkesedéssel képes hallgatni, de ha létezik ilyen, akkor annak igazi gyönyörűség ez a válogatás, míg az újabb korszak szimpatizánsainak csak egy újabb szép dalcsokor, a régi korszak keményvonalas, kiábrándult rajongóit pedig valószínűleg ez sem hatja már meg. A magam részéről örülök ennek a válogatásnak, mert ha már élőben nem is hallhatom ezeket a dalokat eredeti minőségükben, ebben a formában bizonyosan előkerülnek majd és nem vesznek feledésbe.

Az együttes tagjai:
Daniel Cavanagh – gitár
Vincent Cavanagh – ének, gitár
Jamie Cavanagh – basszusgitár
John Douglas – dobok
Lee Douglas – ének

Közreműködött:
Anneke van Giersbergen – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Crestfallen
2. Sleep in Sanity
3. Kingdom
4. They Die
5. Everwake"
6. J’ai Fait Une Promesse (I Made a Promise)
7. ...Alone
8. We, the Gods
9. Sunset of Age

Diszkográfia:
The Crestfallen (1992) EP
Serenades (1993)
Pentecost III (1995) EP
The Silent Enigma (1995)
Eternity (1996)
Alternative 4 (1998)
Judgement (1999)
A Fine Day to Exit (2001)
Resonance (2001) válogatás
Resonance 2 (2002) válogatás
A Natural Disaster (2003)
Hindsight (2008)
We`re Because We`re Here (2010)
Falling Deeper (2011) válogatás
Weather Systems (2012)