FőképNagyon úgy tűnik, hogy kishazánk elsőszámú Guns And Roses-tribute bandája, a Hollywood Rose – abszolút el nem ítélhető, és nagyon helyes módon – nem hagyott fel a saját dalok készítésével.
A banda elmondása szerint, ha minden klappol és a dolgok fennforgása megfelelően alakul, akkor 2011 folyamán elkészülhet a második albumuk. Ennek egyfajta előfutáraként fogható fel ez a 4+1 nótás EP.
 
2009 áprilisában jelentette meg az első, saját, magyar nyelvű felvételeket tartalmazó kiadványát, a Minimal Design-t az idén hetedik születésnapját ünneplő HR. Egy teljesen korrekt és tökös r’n’r album lett az, persze a „hozzáértő” és komoly tapasztalattal rendelkező különféle honi „szakemberek”-nek, nevezzük őket kritikusoknak, nem nagyon lehet megfelelni, mert itt-ott csuda dolgok jelentek meg róla kritika címszó alatt.
 
Az egyik vezető médium munkatársa írt egy olyan ismertetőt róla, aminek nagyjából annyi volt a lényege, hogy ha egy Guns-tribute banda saját dalokat ír, akkor az biztos „gunsos” lesz, és ezért rossz, mert nem kreatívak, nincsenek saját ötleteik, csak „másolják” a példaképeiket…
Azonban ha nem lett olyan, mintha azt a Slash-ék írták volna, akkor meg miért nem olyan, hiszen ők egy Guns-tribute zenekar…

Így talán a legutolsó szempont a zenekarnál, mint amire eddig már sok külföldi és honi pályatársuk is rájött, hogy megfeleljenek a kritikusoknak.
A legfontosabb dolog, hogy olyan zenét készítsenek, amely a közönségük szimpátiáját elnyeri és az igényeit a lehető legnagyobb mértékben kielégíti, és azon, hogy a nagyon „megfejtő” újságírók miket irogatnak össze róluk, maximum egy jót nevessenek…

Ha egy szóval kellene összefoglalni, hogy milyenek is lettek ezek az új nóták, akkor talán a megfelelő szó a meggyőző lenne…
 
Ha nagyon sarkítani szeretnénk a dolgokat, akkor kapunk egy punk-os, egy metal-os, egy slágeres, egy visszafogott balladát és talán a legnagyobb közönségkedvenc daluk angol verzióját.
 

 
A nyitányon nem sokat tökölnek, az „Alapból Karambol” lüktető ritmusára nehezen képzelhető el, hogy a közönség egy helyben tudna majd maradni. Alig több mint két perc, de ezalatt végig intenzív tempót kapunk, így rendesen mehetnek majd rá a különféle koreográfiák a nézőtéren.

A másodikként érkező „Szedjetek szét” már egy izmosabb, metalosabb nóta. Aki ismeri a Minimal Design dalait, annak iránymutatásként úgy tudnám összefoglalni, hogy az „Én”, az „Addig Jó” és a „Menedék” remek elegye…
A dal felépítése sem a megszokott, hanem annál jóval komplexebb, ugyanis például már az elején érkezik egy gitárszóló. Kapunk még egy szájharmonika betétet is, ötletes kiállásokat, és persze igazi r’n’r refrént.
 
Az „Idő” a legslágeresebb téma a négy új dal közül, mármint úgy slágeres, hogy azt a rádiók is bőven elbírnák. Mondjuk a kezdésnél megijedtem egy kicsit, mert olyasmi, már-már britpop-os témával nyitnak, amivel engem a világból is ki lehet kergetni.
Ellenben mivel nem léptettem egyből tovább a dalt, és adtam neki esélyt, rá kellett jönnöm, hogy egyefene, ha ilyen tökéletes folytatása van a nótának, akkor kibírom ezt a kezdést is…

Tehát szerintem ennek a rádiókban lenne a helye, azonban ehhez talán kissé „puhítani” kellene rajta, és készíteni belőle egy „radio edit”-et. Ugyanis ismerve a kissé szűklátókörű és vaskalapos rádiós, zenei szerkesztőket, biztosan azt mondanák rá, hogy túl kemény.
Talán ha egy picit megvágnák a dalt, illetve például a refrénre tennének egy akusztikus gitársávot, és a többit egy leheletnyit háttérbe kevernék, akkor már elképzelhető, hogy bevállalnák a lejátszását. Persze ez csak az én véleményem…
 
A negyedik, „21:11” pedig egy nagyon finom, akusztikus nóta. Ha párhuzamot kellene felhozni az előző albumról, akkor sokan nyilván a „Körülöttem Mindenki”-t emlegetnék. Érdekessége, hogy a szövegvilága igencsak messze van a rockzenekaroktól megszokott „szex-pia-r’n’r” témaköröktől, ugyanis annál jóval magasztosabb, nevezhetjük talán patetikusnak is.

A +1-dik felvétel a kislemezen pedig annak a daluknak az angol verziója, amely eljátszása nélkül szinte egy olyan koncertjük sem múlhat el, amikor csak Guns dalokat adnak elő. A közönség akkor is ki szokta követelni komoly vastapssal és ovációval az „Addig Jó”-t. A szöveg nem lett tükörfordítás, bár mondjuk kissé furán is hatott volna angolul ez a dalszöveg. A keresztségben a „Break My Chains” címet kapta ez a variáció.
 
Összegzés
A srácok nem felejtettek el dalokat írni és zenélni, sőt… A kiváló dallamok, szólók és zenei megoldások mellett talán némi előrelépés is megfigyelhető, így nem váltak önismétlővé, tehát azt hiszem, hogy méltó utódja várható a Minimal Design-nak.
Aki még nem ismerné a bemutatkozó albumukat, annak erősen ajánlom a pótlását, mert egy remek lemezről van szó. Nem kell nagy megfejtéseket várni, illetve legfőképp nem Guns-zenét, hanem csak valami „jó”-t, és így nagy baj nem lehet. Aki pedig már nagyon várja a folytatását, annak étvágygerjesztőnek és a várakozás kínjait megkönnyítően, itt ez az EP.
 
Az együttes tagjai:
Jesse – ének
Vilkó – gitár, vokál
Viktor – ritmusgitár, vokál
Zaba – dob
Luki – basszusgitár
Cocó – billentyűs hangszerek, szájharmonika, vokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Alapból Karambol
2. Szedjetek szét
3. Idő
4. 21:11
5. Break My Chains („Addig Jó” angol verzió)
 
Diszkográfia:Minimal Design (2009)
Addig Jó (2010) road movie DVD
EP (2010)
Piknik A Holdon (2011)