FőképAmikor betettem a Perfect Symmetry lemezét, már az első pillanatban az ugrott be, hogy „április 4”. Ostoba asszociációnak tűnhet, de aki már élt a ’80-as évek elején, úgy ’81-’83 táján, az még emlékszik rá, hogy annak idején ezt a napot „felszabadulásunk ünnepének” nevezték.

Ezen a napon kihajtottak minket - testületileg - az iskolából valamelyik megmozdulásra. Mi általában a Gellért-hegyre mentünk, ahol végignéztük a szokásos műsort: néptánc, kórus, egy-két bágyadt rocksztár, meg hasonlók. Pocsék program, pocsék környezet, és nekünk egyfolytában az járt a fejünkben, hogy legyen már este 7 óra, mert akkor lemegyünk a régi Skála melletti utcához, abba a fene tudja milyen klubba, ahol majd az EAST fog játszani…
 
Merthogy a Perfect Symmetry-ről az a zene jutott eszembe, amit annak idején az EAST játszott, még a legelején, a Játékok (’81) és a Hűség (’82) megjelenésekor.
Progresszív rock, biztos hangszeres tudás, tartalmas szövegek, eredeti és érdekes riffek, szilárd és ötletes, bonyolult, de sosem túlbonyolított dalstruktúrák, időnként szívbe markoló, máskor meg zúzós gitárszólók…

Az első két EAST lemez tökéletes volt, aztán sajnos jött a többi, ami már nem igazán tetszett – lezajlott valami váltás, ami miatt más lett a zene, mások lettek a szövegek.
 
A Perfect Symmetry 2009-es lemeze pontosan olyan, mintha a két első, ma már legendás EAST lemez folytatása lenne, de úgy, hogy érződik rajta az azóta kialakult műfajok (heavy metal, thrash, art metal, de talán még a grunge és a nu-metal is), meg az azóta eltelt majdnem harminc (!) év hatása.

A Perfect Symmetry is progresszív rockot játszik, tagjai biztos hangszeres tudással rendelkeznek, a szövegeik is tartalmasak… stb… szilárd és öteltes, bonyolult, de sosem túlbonyolított dalstruktúrák… stb… (lásd: fentebb).

Ez a zene rendelkezik a hajdani EAST első két albumának minden jó, pozitív tulajdonságával, de a Perfect Symmetry se technikailag, se a bedobott ötletek szempontjából nem röpít vissza minket a ’80-as évek elejére – itt tart bennünket a 21. században, abban a korban, amikor már a Dream Theater is nagy öregnek számít.

A Szabad akarat minden szempontból modern hangzású lemez, modernek a ritmusok (a lábdobok és a gitárok különösen jók), modernek a szövegek, az énekes hangja éppen annyira érzelmes, amennyire kell, és az anyag belsejében valahogy ott lüktet a régi nagy prog. rockosok lendülete és életérzése.
 
Vannak olyan lemezek, amelyeket egészben kell meghallgatni, ezért szokásomtól eltérő módon nem szedem szét az anyagot, nem vizsgálgatom az egyes dalokat.
A Perfect Symmetry-nek sikerült létrehoznia egy olyan, kvázi-koncepciós, progresszív rockot (talán metalt?) tartalmazó lemezt, amely úgy tökéletes, ahogy van. Zenére az utóbbi időben ritkán mondok ilyet, de erre muszáj: ez valóban MŰVÉSZETI ALKOTÁS. Tízből tíz pont.
 
Az együttes tagjai:
Cselényi Ferenc - gitár
Kovács Péter - billentyű
Kusinka Tamás - gitár
Mester Bálint - dob
Szkróbó Szabolcs - basszus
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ébredés (Intro)
2. Sosem volt falak
3. Szenvedélyek vonatán
4. Üresség
5. Örvény
6. Fűrész
7. Hazug béklyó
8. Álmodj még
9. Szabályok nélkül
10. Volt egy perc
11. Örvény II.
12. A végén…
 
Diszkográfia:
Dream & Reality (1996) demo
Morning (1998) demo
The Human Machine (2001)
Szabad akarat (2009)
Változom (2012) EP
Tökéletes szándék (2012)