Főkép A híresztelésekkel ellentétben a svájci Gotthard nem 1992-ben, hanem 1990-ben alakult, igaz, akkor még Krak néven, melyet nem sokkal később megváltoztattak. 1992-ben jelent meg első lemezük, mellyel egyértelműen a világ tudtára adták, hogy hol képzelik el a helyüket a zenei palettán. És úgy tűnik, a népek szeretik a zenéjüket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a világszerte eladott több millió lemez, melyek közül nem egy lett arany, platina, dupla és tripla platina.
 
Bevallom őszintén, én egészen addig azt sem tudtam, hogy a világon vannak, amíg kezembe nem került a Monsters of Metal válogatás DVD negyedik része, melyen többek között ők is szerepeltek, mégpedig a „Lift U Up”-al, ami az első olyan lemezről (Lipservice) való, melyet Európa legnagyobb metal kiadójának (Nuclear Blast) égisze alatt készítettek. Azért szeretem az ilyen gyűjteményeket, mert általuk bárki szélesítheti zenei látókörét, és érdekes újdonságokra, neki tetsző zenekarokra bukkanhat, és életre szóló „barátságokat” köthet.
Persze ez nem túl pénztárcakímélő dolog, de sebaj. Szóval a lemez bekerült a lejátszóba, és hosszú-hosszú ideig ott is maradt. Ám jóból is megárt a sok…
 
Lemezek jöttek-mentek, aztán elérkezett a következő Monsters of Metal válogatás, rajta egy újabb Gotthard gyöngyszem, az „Anytime Anywhere”, szintén a Lipservice albumról. És egy ideig megint sokat-sokat hallgattam őket. Főleg azután, hogy megjelent a picikét komorabb hangulatú Domino Effect című lemezük. Majd két hosszú év koplalás következett, de ennek most vége, 2009 szeptemberében végre megjelent a következő, a híresztelések szerint felhőtlenebb, lazább Need to Believe, ami nem kis megrökönyödésemre egy keleties dallamú, egzotikus darabbal, a „Shangri-la”-val indul. Furcsa, mert ezektől a fiúktól nem ehhez vagyok hozzászokva.
 
Szerencsére a második számmal visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba, és kezdetét veszi a jóféle hard rock buli. Nekem elsősorban a dinamikusabb darabok tetszenek, mint mondjuk az „Unspoken Words”, az „I Don`t Mind”, a „Right from Wrong” és a „Rebel Soul”, de nincs kifogásom a két kifejezetten lírai dal, a „Don`t Let Me Down” és a „Tears to Cry” ellen sem. A többi szám viszont egy-két jobb pillanattól eltekintve kicsit langyos nekem. Szerintem a fiúk tudnak ennél harapósabbat is. Lehet, hogy nem kéne olyan producerrel együtt dolgozniuk, aki annyira túlcicomázza a hangzást, hogy éppen az a feszes ritmusszekció kerül háttérbe, amiért szeretni lehet a Gotthardot.
 
Persze vannak, akik nem szeretik a blues alapú, melodikus AOR / hard rock zenét, ami elsősorban a Whitesnake, a Bon Jovi, a Van Halen, a Scorpions, a Europe és az Aerosmith zenei világát idézi. Őket senki nem kényszeríti arra, hogy ilyesmit hallgassanak. Szerencsére vagyunk elegen, akik elég nyitottan közelítünk a témához. Bár nem ez a Gotthard legjobb lemeze, még ezzel is messze kenterbe veri az európai mezőny többi tagját. Sőt, akadnak egyes amerikai bandák is, akik tanulhatnának ezektől a szimpatikus fiúktól.
 
Az együttes tagjai:
Steve Lee – ének
Leo Leoni – gitárok
Freddy Scherer – gitárok
Marc Lynn – basszusgitár
Hena Habegger – dobok
 
Közreműködők:
Nicoló Fragile – billentyűs hangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Shangri-la
2. Unspoken Words
3. Need to Believe
4. Unconditional Faith
5. I Don`t Mind
6. Break Away
7. Don`t Let Me Down
8. Right from Wrong
9. I Know, You Know
10. Rebel Soul
11. Tears to Cry
 
Diszkográfia:
Gotthard (1992)
Dial Hard (1994)
Hamburg Tapes (1995) – koncert
G. (1996)
D-Frosted (1997) – akusztikus
Open (1998)
Homerun (2001)
One Life One Soul (2002) – válogatás
Human Zoo (2003)
One Team One Spirit (2004 ) – válogatás
Lipservice (2005)
Made In Switzerland (2006) – koncert
Domino Effect (2007)
Need To Believe (2009)
Heaven - Best of Ballads (2010) – válogatás
Homegrown - Alive in Lugano (2011) – koncert
Firebirth (2012)