FőképNagyjából a harmadik-negyedik ütem után egyértelművé vált számomra, ismét változott a Paradise Lost zenéje.
Ezúttal azonban örömömre, a mélyre hangolt gitárok, a közepes tempóval bíró, súlyos riffek, Nick Holmes éneke, egyszóval az egész visszatérést jelent azokhoz az időkhöz, amikor – fémes szemmel nézve – egyszer már feljutottak a csúcsra, vagyis az Icon – Draconian Times lemezeken játszott muzsikához.
Akkor ez valami hihetetlen, hátborzongatóan egyedi pillanat volt (ami persze évekig tartott).

Most szintén hátborzongató az új album, csak már nem annyira egyedi, és újszerűnek sem mondanám, de – öröm hallgatni, és igazából csak most jövök rá, mennyire hiányzott ez a hang a felhozatalból. Öten ismét nagyot alkottak.

Szokás szerint átgondolt művel van dolgunk, bár bevallom, elsőre nem jöttem rá, mit ábrázol a görög Seth Siro Anton borítófestménye, az „In Requiem” (az egyik megfejtési lehetőség: depressziós hangulatú, vérrel meghintett bukott angyal).
Ez a nyomasztó hangulat megmarad a füzet belsejében is, ahol további illusztrációk komorítják a hallgatót. Hiába, a doom/gothic metal már csak ilyen.

Hogy milyen? A pontos választ a lemezre égetett bitek rejtik, illetve a hangszóróból áradó zene. Nem kimondottan örömteli, de számomra nem okozott sötét pillanatokat (mondjuk az is igaz, hogy nem ezért az élményért hallgatok ilyen zenét).
Azért szó sincs könnyedségről, mert bár meglehet, a tempó többnyire közepes (bár vannak gyorsabb kompozíciók is, mint a „Prelude to Descent” egy része), azért nagyon súlyos az egész.

A szövegek pedig szokás szerint gondolkodásra késztetnek, köszönhetően Holmes dalszövegírói módszerének:„Akárcsak a többi dalt, ezt is jól leegyszerűsítettük, hogy passzoljon az énekdallamokhoz. Rendszerint jóval több szöveget írok, de végül csak a kulcskifejezéseket hagyom meg, ami kissé rejtélyesebbé teszi a szövegeket. De szeretem az elgondolkodtató kifejezéseket.”

Teljes mértékben egyetértek vele, itt van például ez a pár sor: „It’s in your heart / It’s in your soul / Never disguise / All the tears I’ve cried” – hát nem aranyos?

Visszatérve a zenére. Gyakorlatilag az albumon hallható összes szám emlékezetes dallamokból áll, no meg a zene is ott van a szeren. Figyeljük csak meg, hogyan űzik egymást a gitárok a „Beneath Black Skies” számban!
Az egyik fenn szárnyal, a másik a mélyben dörmög, mintha a Menny és Pokol feleselne egymással. Na és a záró tétel monumentalitása? Ahogy az első sortól eljutunk a refrénig, visszafogottan, szomorkásan, de nem elfúló hangon, hanem férfiasan bele a sötétbe – netán a fénybe.

Vagy ott van a beharangozó kislemezként is kiadott „Enemy” női vokállal megtámogatott opusza. Egyszerre dögös metal és földöntúlian gothic. A női hang akár egy kísértetkastély tornyából is jöhetne – ha lenne felénk efféle épület.
Egyébként is mesteri, mennyire beleszövik a muzsikába a billentyűs hangszereket (Greg játszik mindegyiken).

A Paradise Lost titok – szerintem legalábbis – abban rejlik, hogy zenéjük érzelmeket tolmácsol. Holmes hangja pedig olyan mértékben illik ehhez a szomorkás, de erőt sugárzó hangulathoz, amennyire csak lehet. Hátborzongató.

Első hallásra talán egysíkúnak tűnhet az album (ez kivált akkor igaz, ha ritkán hallgatunk efféle muzsikát) – de kérek mindenkit, fusson neki többször, és fedezze fel azokat az apró csodákat, amik minden szerzeményben ott vannak. Mert ott vannak.

A sors fura fintora, hogy a lemezt azon a napon hallgattam első ízben, amikor egy hozzám közelálló ember meghalt. Ezért ezt az írást az ő emlékének ajánlom. Hiszen a lemez kifejezi mindazt, amit ilyenkor érez az ember. Kiváltképpen a „Requiem”.

Az együttes tagjai:
Nick Holmes - ének
Gregor Mackintosh - szólógitár
Aaron Aedy – ritmus- és akusztikusgitár
Steve Edmonson – basszusguitár
Jeff Singer – dob

Közreműködők:
Leah Randi
Heather Thompson

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Never for the Damned
2. Ash & Debris
3. The Enemy
4. Praise Lamented Shade
5. Requiem
6. Unreachable
7. Prelude to Descent
8. Fallen Children
9. Beneath Black Skies
10. Sedative God
11. Your own Reality

Diszkográfia:
Lost Paradise (1990)
Gothic (1991)
Shades of God (1992)
Icon (1993)
Draconian Times (1995)
One Second (1997)
Host (1999)
Believe in Nothing (2001)
Symbol of Life (2002)
Paradise Lost (2005)
In Requiem (2007)
Over The Madness (2007) DVD
The Anatomy of Melancholy (2008) DVD
Faith Divides Us - Death Unites Us (2009)
Draconian Times MMXI (2011) DVD
Tragic Idol (2012)