FőképKiadó: Naive, CLS Records
Megjelenés dátuma: 2007. október 16.
Kategória: egyéb

A nyolcvanas-kilencvenes években egyre-másra jöttek ki Magyarországon a színészlemezek. Mivel a színházban nem elsődleges fontosságú a briliáns énektechnika, az albumokon szereplő dalok inkább kifinomultságukkal és kifejező erejükkel, no meg a remek, visszafogottan technikás hangszeres kísérettel hatottak holmi elementaritás helyett.

Zenei forrásként pedig olyan nagyszerű előadók példáit választották, mint Bob Dylan, Leonard Cohen, vagy épp a Magyarországon akkoriban roppant népszerű Cseh Tamás.

Ezekre a lemezekre emlékeztet leginkább az arab származású francia filmzene-szerző, Khaled Mouzanar Les Champs Arides című albuma.
Ám ezen a korongon nem bicebóca hangon szólal meg az éneklést kihívásnak tekintő színész, hanem képzett, simogató bariton zeng, döngicsél, a némiképp sanzonokra emlékeztető számokban.
Furcsa viszont, hogy MySpace oldalán Mouzanar folk rockként határozza meg saját zenéjét.

Persze meglehet, hogy a sanzon eleve beugrik minden francia nyelven előadott, lassú, dzsesszes dallam hallatán, mindenesetre a kellemes hangszerelés, a cseppet sem tolakodó, sokszor seprűzött dobok, a tiszta gitár nem jellegzetesen rockos kellékek.
Olyannyira nem, hogy sem a Leonard Cohen valcereire emlékeztető „Elle valse”, sem a sok tekintetben Kern András lemezeit idéző gyorsabb tempóvételű „Les illusions parisiennes”, vagy a középlassú, női vokállal kiteljesített „Jollypop” nem besorolható bármiféle (rockzenei) kategóriába.

Ez utóbbi dal ráadásul kivételesen szép, és az „Alcools”, e Barbara Carlotti közreműködésével rögzített, csodás jazz-blues duett, valamint a szintén bluesos beütésű, lassú szving, a „Je dors” mellett is sikerült kiemelkednie az eleve biztos kézzel megkomponált, leginkább gyönyörűnek nevezhető dallamok közül.
Általában véve még a „Rue de martyrs”-hoz hasonló, merengőbb, valahol imádságszerű dalait érzem igazán Mouzanar legeltaláltabb, már szinte első hallásra is befogadható számainak.

Kár, hogy ilyen keveset tudok a szerzőről, és franciául sem értek, hogy élvezhessem a dalok életbölcseletét vagy humorát, amit a zenei rokonságokból feltételezhetek. Még sajnálatosabb, hogy semmit sem tudok a közreműködőkről.
Pedig sokat ígérő muzsika ez, és valószínűleg többet is meghallgatnék még Mouzanar - szerintem mégis csak modern sanzonnak beillő - dalaiból.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. La peur de l’O
2. Jollypop
3. Le champs arides
4. Par chance
5. La rose et le noir
6. Rue de marytrs
7. Les illusions parisiennes
8. Elle valse
9. Alcools
10. Tactile
11. Je dors

Diszkográfia:
Caramel (2007) - filmzene
Les Champs Arides (2007)