Főkép

A Warner Music merész húzással újfent piacra dobta Glenn Tiptonnak, a legendás Judas Priest még legendásabb gitárosának 1997-es, első megjelentetésekor nem túl sok vizet zavaró albumát, a „Tűzkeresztség”-et. Az indok kétségtelenül a banda 2005-ös, hihetetlenül jól összehozott Angel Of Retribution című lemezének sikere, de a Tipton-opus szerintem eleve méltatlanul került a lemezboltok „hátsó polcaira”.

Tiptonnak ugyanis roppant sokszínű, a hard rock és metál stílusirányzatok számtalan fajtájából táplálkozó albumot sikerült összeállítania. Az persze igaz, hogy a Bon Jovi „Dead Or Alive” című, 1986-os számának refrénje (amikor épp azt éneklik, hogy „dead or alive”) kétszer is felbukkan; előbb a „Healer”, majd a „Himalaya” hasonló helyén, ám ettől még nem kell Bon Jovi-klónként elkönyvelni az egész lemezt.

Sőt. Annak ellenére, hogy az eredetileg lemezzáró „Left For Dead” valóban igazi western, amolyan Bon Jovi-s hangulatot teremt, hallhatunk speed és power metal nótákat, klasszikus Priestes dalokat, és jócskán bekeményített, de azért felismerhetően Rolling Stones-os eredetű „Paint It Black”-et is.

Ma már azt is furcsának tartanám, ha a metál világában valakire ne hatott volna a doom és a death gyökeréül szolgáló, vontatott, ördögien sötét Black Sabbath-féle muzsika. Az „Enter The Storm” ezt a vonalat viszi tovább, és bizonyítja be, hogy Tipton zeneszerzőként éppoly ügyes kezű, akár gitárvirtuózként.

Kedvencet keresve viszont egyszer is elég volt meghallgatnom az albumot ahhoz, hogy rátaláljak a tökéletes választásra. A címadó „Baptizm Of Fire” klasszicista, szimfonikus témákból építkező metálja Yngwie Malmsteen, Steve Vai és Tony MacAlpine legnagyszerűbb számaival vetekedik, s talán azért is olyannyira kiemelkedő, mivel néhány sejtelmes mondattól eltekintve mindvégig instrumentális marad. És miféle instrumentalisták kezelik a hangszereket! Cozy Powellel, Billy Sheehannel és Don Aireyvel közösen Tipton akár metál-szupergroupot is alakíthatott volna. Csak sajnálhatjuk, hogy nem tette meg, legalább egy teljes lemez erejéig.

Ha tehát eltekintünk attól a nyilván nem mellékes körülménytől, hogy Tipton nem egy különleges hangadottságokkal megáldott énekes, beigazolódni látszik a Metal Edge magazin - a CD-tokon kihangsúlyozott - megállapítása, miszerint a Baptizm Of Fire minden idők „egyik legalulértékeltebb Hard Rock és Metál albumai közé tartozik”.

Még ha valaki nem is szereti a manapság ismét meglepő intenzitással tündöklő Judas Priestet, a lemez változatossága, no meg Cozy Powell, Don Airey, Billy Sheehan és a Who-s John Entwistle vendégszereplése önmagában is elég ahhoz, hogy begyűjtésre érdemesnek ítélje a lemezt.

Előadó:
Glenn Tipton - gitár, ének, basszusgitár

Közreműködők:
Robert Trujillo - basszusgitár
Brooks Wackerman - dobok
C. J. De Villar - basszusgitár
Shannon Larkin - dobok
Billy Sheehan - basszusgitár
Cozy Powell - dobok
Don Airey - orgona
John Entwistle - basszusgitár
Whitfield Crane - vokál
Neil Murray - basszusgitár
Rick Tipton - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hard Core
2. Paint It Black
3. Enter The Storm
4. Fuel Me Up
5. Extinct
6. Baptizm Of Fire
7. The Healer
8. Cruise Control
9. Kill Or Be Killed
10. Voodoo Brother
11. Left For Dead

Bónusz
12. Himalaya
13. New Breed

Kapcsolódó írás:
Judas Priest: A Touch of Evil