Echo of Dalriada: Jégbontó

Igen, igen, igen… IGEN! Általában nem szeretek pofont kapni és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül, mégis az Echo of Dalriada két jól irányzott maflással leterített, és ebben az tűnt igazán meglepőnek, hogy örültem neki (pedig nem vagyok perverz).

Mikor már kezdtem volna belesüppedni a bánatba, hogy a hazai fémharcosok hatalmas hézagot hagytak egy olyan területen, ami a metal zenében alapnak számít, akkor egy soproni zenekar átnyúlt a hangfalakon keresztül és olyan fülmasszázsba kezdett, amitől órákig rázott a Jégbontó című albumból sugárzó hideg energia.

Csak a félreértések elkerülése végett: a hazai fémzene képviselői bárhol megállnák a helyüket, csak éppen ez a szakadék keresztezte hosszú ideig a rockerek útját. Bár törekvések születtek az áthidalására, végül az Echo of Dalriada egyedülálló módon foltozta be ezt a hézagot.

A zenekar 1998-ban született, de a nevüket 2003-ban vették fel és ettől az időponttól indultak be igazán a választott útjukon. A műfaj, amit képviselnek epikus folk-metal, de ez csak egy hangzatos skatulya, amibe be lehetne gyömöszölni a csapatot, és messze nem fedi a valóságot. Egy zene lehet kiváló akkor is, ha végig egy alapra épül, sőt… ám az Echo of Dalriada olyannyira változatos, hogy minden dalából ki lehetne hozni legalább három-négy nótát. Binder Laura hangja népdalokat idéz, miközben a zenekar olyan hiteles metal zenét kerekít alá, klasszikus és reneszánsz elemekkel vegyítve, hogy nincs fül (és nem csak fémhez szokott fülekre értem), amibe ne törne be elemi erővel.

Sok más zenekarhoz lehetne hasonlítani, ugyanakkor semmihez sem. A népzene keresztezése a keményebb hangokkal bevált és engedélyezett génmanipuláció a nemzetközi metal világban, használja a Finntroll, a Moonsorrow és még egy sereg zenekar. Mégsem kizárólag ezek a kiválóságok jutottak eszembe. A lemez ugyanúgy idézte az olasz epikus nagymester Luca Turilli vezette csapatot, a Rhapsodyt, sőt helyenként a Theatre of Tragedy korábbi felállását is. Az Echo of Dalriada mégis végtelenül eredeti, biztosra vehetjük, hogy hazánk zenéjének meghatározó zenekarával van dolgunk.

A Jégbontó egy teljesen kiforrott, profi munka, és csak úgy sugárzik belőle az erő. Dallamos, pörgős, meseszerű és valósághű egyszerre, akár egy nagy gonddal és tehetséggel megírt könyv. Minél többször lapozgatunk a számok között, annál több újdonsággal szolgál. Hiszen nem egy könnyen túlhallgatható vagy megunható zene, szinte kéreti magát, hogy újra és újra hallgassuk. És egészen biztos, hogy nem kizárólag a keményebb témákhoz szokott fülekre van ilyen hatással. Próbálja ki bátran bárki, aki szeret egy kicsit elvarázsolódni.

Az együttes tagjai:
Binder Laura - ének, hegedű, furulya
Ficzek András - gitár, ének
Németh Szabó Mátyás - gitár
Varga György - basszusgitár
Nagy Gergely - billentyűk
Rieckmann Tadeusz - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Rianás
2. Árpádházi Margit Balladája
3. Galamb
4. Védj meg, Láng!
5. Téli ének
6. Virrasztó
7. Igaz hittel
8. Hajnalünnep
9. Drégel
10. Szondi két apródja – 1. rész
11. Jégbontó

Diszkográfia: 
A Walesi Bárdok (demo)
Fergeteg
Jégbontó (2006)