Főkép

Ez a szép kiállítású, keményfedeles képregénykötet eredetiben 2007-ben jelent meg. Nem tartozik a legfontosabb Gaiman-képregények közé, egyértelmű, hogy a Netflix-féle Sandman: Az álmok fejedelme tévésorozat sikere nélkül várhattunk volna rá tovább. De semmiképp sem „maradék” cucc ez, nagyon is örömteli, hogy megjelent. Akkor is, ha megosztja az olvasóit.

 

A kötetben ugyanis három Gaiman novella feldolgozása olvasható. Mind szerepelt Neil két, magyarul is kiadott novellagyűjteményében, és nem feltétlenül kerülnének fel mondjuk egy top 10 Gaiman novella listára (bár az Ajándék című macskás sztori sokak nagy kedvence). De ez is bizonyítja, hogy ez a képregény nem merő pénzkereseti célokból született. Nem, ez inkább csemege, elsősorban a megrögzött Gaiman és/vagy képregény rajongóknak. Ugyanis Michael Zulli elég sajátos stílusban rajzolta-festette meg a sztorikat, ami nem lesz mindenkinek kedvence. Van, hogy elnagyoltnak tűnnek az alakok vagy a hátterek, netán hogy a színezés mintha a színes ceruzákat idézné, és a szemek, ó, a szemek… Igen, azt hiszem, Zulli ebben nagyon erős, hogy kényelmetlen érzéseket okozzon az olvasóban, ha ugyan nem egyenest a frászt hozza rá.

 

Zulli egyébként több Sandman epizódon is dolgozott anno Neillel, és részint kísérletező, részint nagyon is egyedi stílusa remekül működik ennél a három sztorinál is. Melyek közül a címadó pont a legkevésbé ütős történet szintjén, legalábbis gaimani mércével. Neil itt egy cirkuszba vezeti szereplőit és olvasóit, London földalatti kazamatáiba, és hoz jó pár olyan, horrorisztikus elemet, ami nyilván mindenkinek eszébe jut a cirkuszról, ám a sztori végül is más irányt vesz.

 

Az Ajándék, mint már említettem, macskákról szól, különösen egy bizonyosról, akit csak úgy hívnak, a Fekete Macska. A maga módján szép és megindító, de megintcsak elég hátborzongató darab. A Baglyoknak lánya című, középkori történet meg még inkább. De végeredményben mindhárom novella illik a gótikus (avagy viktoriánus) horror skatulyába. Úgyhogy borzongásra felkészülni!