Főkép

Néhány hete új borítóval jelent meg Chris Carter hátborzongató krimije, A halál szobrásza. Mivel az eredeti megjelenéskor nem olvastam, csak azóta kaptam rá a Robert Hunter sorozatára, ezért most nagy örömmel vettem kézbe a megújult külsőt kapott kötetet. A külcsín szebb lett, de a beltartalom még mindig brutális – mind sztoriban, mint izgalomszintben. Mindig azt hiszem, már nem tud betegebb gondolatokkal előállni a szerző, de aztán rám cáfol könyvről könyvre.

 

Még alig zárult le az előző nyomozás, máris újabb szörnyűség történik Los Angelesben, ráadásul nem is akárki az áldozat. Derek Nicholson köztiszteletben álló ügyész, akinek már csak hetei vannak hátra, végső stádiumú rákos. Valaki kegyetlen módon megkínozza, csonkolja, és a levágott testrészeiből egy szobrot készít. A boncolás durva képet fest az elkövetőről: a gyilkos anatómiai és gyógyszerészeti ismeretekkel is rendelkezik, így akár órákig el tudja nyújtani az áldozata szenvedéseit. Robert Hunter és Carlos Garcia nyomozópáros kapja meg az ügyet, de az elkövetés brutalitása még őket is meglepi. Hiába a gondos nyomozás, és az ügyészségtől kapott IT segítség Alice személyében, egyszerűen semmi sincs a rendőrség kezében, amely elvezetne a tetteshez vagy felfedné az indítékot. Ráadásul hamarosan újabb riasztást kapnak a kedvenc nyomozóim: egy volt rendőr az áldozat. Most már két ügyben nincs előrelépés, egy helyben toporog Hunter és Garcia.

 

A számítógépes zseni, Alice segítségével egy lehetséges gyanúsított kerül a rendőrség látókörébe, aki ellen hajtóvadászat indul. De mielőtt a nyomára bukkanhatnának a Szobrásznak, előkerül a harmadik holttest is, Nathan Littlewood pszichológus személyében. A megoldásra Hunter jön rá egy véletlenül észrevett bizonyíték alapján, és természetesen megint egyedül indul el, hogy pontot tegyen az ügy végére. A megoldás pedig megint sokkal szörnyűbb, mint reméltem. A gyilkos valójában maga is egy áldozat, aki bosszút akart állni. A műve befejezetlen, egy név még van a listáján, de vajon ki lesz a gyorsabb?

 

Chris Carter egy őrült zseni, akinek nyomasztóak a gondolatai, és valószínűleg démonok laknak a fejében, de nagyon jól ért a düh és a bosszúvágy leírásához. Az indíték megfejtése után megértjük a gyilkos érzelmeit, és a választott kínzások mértékét is. A szerző teljesen átver minket a nyomozás során, hogy aztán a végén egy nagy csavarral lerántsa a leplet a valódi tettesről. A krimi az első oldaltól kezdve az utolsóig színtiszta izgalom és adrenalinlöket, gyakorlatilag esélytelen letenni huzamosabb időre. A véresebb, pszichológiai hátterű krimik kedvelőinek kötelező olvasmány.