Főkép

Milyen lehet, ha az egész világnak végig kell élnie élete egy időszakát még egyszer, anélkül, hogy tudna róla? Sőt, nem is ez első kérdésünk, hanem az, hogy ennek mi értelme van. Vagy inkább: Mi értelme van, hogy egy nem sci-fi író ennyire nyilvánvalóan sci-fi témát dolgoz fel? Talán annyi, hogy nem sci-fi a téma, hanem csak egy felettébb humoros és tehetséges ember érdekes problémafelvetése.


Sokszor gondolkoztam azon, vajon honnan jöhetnek Vonnegut és könyvbeli megszemélyesítője, Kilgore Trout fantasztikus ötletei? Fejtörésem eredménye, hogy igazából ezt sosem fogom tudni megfejteni, viszont a regények elolvasása mindig kárpótol ezért a kudarcért.

A regény alaphelyzete, hogy életünk hanglemezén megakad a tű, ami remek alkalom arra, hogy a szerzővel kettesben, és a Föld lakosságával sokasban végiggondolhassuk életeink legborzalmasabb és legnevetségesebb helyzeteit, és rá kell jönnünk, hogy ezek gyakran nem is különböznek egymástól.


Az Időomlás egy összegző regény, megjelennek benne Vonnegut (gondolom kedvenc) alakjai, és öregkorukra kénytelenek ők is visszanézni életüket. Az eredmény szinte könnyfakasztóan kedves, humoros és filozofikus egyszerre. Azért szeretem Vonnegutot, mert mindegyik könyve meglepetés annak ellenére, hogy a stílusán gyakorlatilag sohasem változtat.

A könyv enyhén melankolikus hangvétele ellenére rendkívül szórakoztató és humoros, persze a maga módján. Hihetetlen Vonnegut atmoszféra teremtő képessége. Gyakorlatilag az első mondat után már egy másik, de mégis ugyanebben a világban érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy az alaphelyzet fantasztikus, mégsem kételkedünk az író által teremtett világ hitelességében.

A szerző életrajza