Főkép

A fotográfia mesterei sorozat első részében a leginkább igen őszinte, életszagú (és zseniális pillanatokat elkapó) streetfotóiról ismert Joel Meyerowitz válaszolt igen alaposan arra a kérdésre, hogy hogyan fotóz ő. A második kötet szerzője, David Yarrow skót fényképész, aki, mint a borítóból sejthető, egészen más témákkal foglalkozik.

 

A pénzügyi világból érkezett Yarrow mesteri szintre fejlesztette a természetfotózást, ám képei egyúttal szerzői fotográfiák is. Ez alatt azt értem, hogy nem a valósághűség a fő vezérelve, belefér nála apró hibák utólagos korrigálása a számítógépen – viszont olyan jellegzetes stílust fejlesztett ki, hogy könnyű felismerni a munkáit. Ahogy a borító is jelzi, Yarrow fekete-fehérben igyekszik megörökíteni elsősorban a vadon élő állatokat (de bőven van különféle földrészek máig hagyományos, természetközeli életet folytató bennszülötteiről készült fotója is). Számos képében az a lényeg, s ettől válik egyénivé, hogy közeli felvételek, melyeken a fotó alanya a kamerába néz – s így egyúttal a néző szemébe. Ennek érzelmi hatását nehéz lenne szavakba foglalni, de nyilván egészen különleges élmény.

 

Mint a kötetből kiderül, Yarrow nem feltétlenül úgy készíti ezen képeket, hogy leguggol az adott fenevad elé, és valami jó kis trükköt bevetve gyorsan lekapja. Módszerei között számos olyat találunk, amit a legismertebb magyar természetfotós, a nem kevésbé zseniális Máté Bence is alkalmaz, még ha Yarrow nem is építget leshelyeket. Ő leginkább a megfelelő helyre letett kamerában és a szerencse mellett a sok éves tapasztalatában bízik – vagy épp helyet foglal egy nagy fémketrecben, ahol még az elefántok vagy oroszlánok sem tudják bántani…

 

Yarrow másik fontos stíluseleme, egyben alapelve, hogy a kép éles legyen, külösen pedig az alany szeme. Ez alap, sok fotós iskolában, erről szóló könyvben is oktatják, de az a borotvaélesség, ami a képeit jellemzi, azért még a profi fotósok munkáin is ritkán tapasztalható. Emberünk iszonyú szigorú saját magával, és erre biztatja a fotósként kezdő-haladó-fejlődni vágyó olvasóit is. Persze elég sokan fogják olvasni a könyvét olyanok is, akik egyszerűen nem tudják feltenni az életüket a fotózásra, nem tudnak milliókat ölni a felszerelésbe és utazásokba, de attól még nekik is számos remek tanácsot adhat ez a könyv. Plusz egy olyan látásmódot, hozzáállást, amit ha nehéz is lenne átvenniük, mégis segíthet a szintlépésben.

 

Aki pedig nem fotózik, annak a képek miatt is simán megéri megvenni a könyvet, bár amilyen zsebkönyv formátumú, érdemesebb Yarrow (ha más nem, neten megrendelhető) albumaiba befektetni. Tényleg rendkívül kifejező, sajátos fotói egyszerre művésziek, miközben olyan szögből láthatjuk a képen szereplőket, ahogy nagyon kevés más fotósnál, hogy a valóságos találkozások lehetőségéről és veszélyeiről ne is beszéljünk.