Főkép

Sajnos az utóbbi pár hónapban nincs annyi szabadidőm, amennyit szeretnék, ezért csak fél szemmel figyeltem a 2022-es Tavaszi Képregénybörze újdonságait. Így fordulhatott elő, hogy amikor a Vad Virágok Könyvműhely standjánál nézelődtem, meglepetésként ért a pulton heverő, a tekintetet magához vonzó kötet. Mivel érdekesen hangzott az információ, amit a borító mellé kedvcsinálóként kaptam, nem volt kérdés, hogy ezt el kell olvasnom, és ha jó, akkor persze írjak is róla.

 

Kezdem azzal, hogy nagyon sok az áthallás a mai magyar helyzettel. Ahogy az ügyeletes megmondókapitány beszél a rádióban, és persze amiket mond, az bizony különösebb erőlködés nélkül egyenértékű a hazai véleményformáló egyének megnyilvánulásaival, csak itt nem a Kossuth Rádiót hallgatják, hanem annak spanyol megfelelőjét. Aztán az a rész is ismerős, ahogyan a politikusok kevernek-kavarnak a történetben – szó sincs a köz érdekéről, csak hatalmi harcok, egyéni sérelmek és alkalmatlan személyek sorjáznak szépen egymás után. Vagy említhetem a társadalom megosztottságát, két szembenálló táborrá bontását. Természetesen a spanyoloknak is ott van a saját feldolgozandó múltjuk, ami az 1936-ban kezdődő polgárháborútól Franco tábornok haláláig (1975) terjed, de a jelen sem egyszerű, gondolok itt a katalán függetlenség kérdésére – és ezek mindegyike felbukkan valamilyen formában a történetben is.

 

A képregény részben az európai politikai krimik hagyományát viszi tovább, ennek megfelelő, kellően csavaros történettel. Aminek ugyan még csak az elejét ismerjük, lévén az ötrészes sorozatnak csupán az első, bevezető darabja jelent meg magyarul, de már ebben is van bőven fordulat, melyeknek egy részére ugyan számítottam, ennek ellenére jól szórakoztam olvasás közben.

 

Aki nem különösebben lelkesedik a krimikért, azok szerintem a szuperhősös szálat kedvelik majd, lévén a címszereplő, García egy személyben ötvözi James Bond és Amerika Kapitány karakterét. Remélem, később jut idő a karakter részletesebb ábrázolására, egyelőre erejét, elszántságát és bizonyos értelemben vett naivitását ismerjük meg, ami szerintem részben annak köszönhető, hogy egy tekintélyelvű társadalomból érkezett napjainkba. Ennek mikéntjét nem árulom el, megteszi ezt helyettem az 1968-ban Madridban született Santiago García, akinek nem ez az első képregénye, és ez a tapasztalat érződik is a történetvezetésen. A másik főszereplő, Antonia, a kíváncsi újságírónő, aki cseppet sem meglepő módon olyan ügybe keveredik, aminek jelentőségéről fogalma sincs, amikor ellátogat az Elesettek Völgyébe (Valle de los Caídos).

 

A humort sem kell teljesen nélkülöznünk, mert van itt helyzetkomikum (jelenet a közlekedési rendőrrel) és régi-új szembesítés, avagy mit kezd a múltból érkezett ember a 21. század technikai fejlettségével (jegyváltó automatás epizód) – de ezek tényleg csak villanások, nem ezért kedveltem meg a sorozat első részét.

 

Akik a képregényekben a képi megvalósítást kedvelik, azoknak sem lesz okuk panaszra, mert ebben is tud érdekeset mutatni Luis Bustos. Letisztult fekete-fehér rajzok, nagyon sok feketével és sötét árnyalattal, és közben az egésznek van némi mangahangulata. Szó sincs hatalmas bociszemekkel megáldott hölgyekről, de valahogy mégis olyan hangulata van a képregénynek – bár készséggel elismerem, hogy nem olvastam túl sok japán kiadványt. Ezzel nincs vége a meglepetéseknek, mert a hatvanas évekre való visszautalásokat egy másik rajzoló (Manel Fontdevila) készítette, a kor amerikai képregényeinek szellemében, és ezek az oldalak stílusilag, valamint a színvilágot tekintve (rózsaszín!) is eltérnek a komor jelentől.

 

Nyitódarabról lévén szó, az események és a szereplők most még kaotikusnak tűnnek, szóval mindenképpen el kell majd olvasnom a folyatásokat. A második adagra elvileg nem kell sokat várnunk, mivel a kiadó tervei szerint Luis Bustos meglátogat bennünket a Képregényfesztiválon, és erre az alkalomra megjelenik a titkosügynök+újságíró duó kalandjainak következő része.

 

Csak remélni tudom, hogy ez a politikai thriller/szatíra-akció keverék elnyeri a magyar olvasók tetszését.