Főkép

Újabb WOMEX21 lemez kerül ma sorra, aminek az az érdekessége, hogy már tavaly október végén megkaptam az idén februárban megjelenő albumot, igaz, eltérő borítóval, promo kivitelben. Elsőre csodálkoztam, hogy ennyivel a megjelenés előtt komplett az anyag, de mivel később kaptam áprilisra ígért korongot, elfogadtam a tényt. Egyébként meg örültem, mert az egyik legjobb Portóban látott koncertet Antonio Castrignanò és csapata (Taranta Sound) prezentálta.

 

Visszafogtam magam, és csak akkor merültem el ebbe a dél-olasz muzsikába, amikor az hivatalosan is megjelent (2022. február 18.), hogy aztán napokig szinte csak ez forogjon a lejátszóban. Menet közben rájöttem, hogy számomra nem ismeretlen ez a zene, hiszen az utolsó EP-ről annak idején írtam a rovatban (Aria Caddhipulina), és szerencsére csupán annyi változás történt a közbenső évek alatt, hogy még jobb lett a zene. Mondjuk nekem tetszik Castrignanò orgánuma, ami nyilvánvalóan plusz pontokat jelent az értékelésnél.

 

Salento hagyományaiból építkezik, tarantella és pizzica egyaránt szerepel a repertoárban, és a táncolható blokkok után mindig jön egy nyugisabb tétel, hogy a hallgatónak legyen ideje kipihennie magát. Miként az előző albumon, most sem marad el a földrajzi kirándulás, csak ezúttal délre, Afrikába utazunk, hogy aztán hangszerekkel, dallamokkal, élményekkel térjünk haza – és mindezt beépítsük a zenénkbe. Így kerül Sona Jobarteh éneke és kora játéka a „Si Picculina” elektromos gitárja mellé, de a többi meghívott is jól hallhatóan gazdagítja a muzsikát. Ilyen az egyik kedvencem (Masseria Boncuri), amiben Enzo Avitabile működik közre, és a munkások kizsákmányolásáról, a méltatlan körülményekről szól. Gianni De Blas rendezett hozzá videoklipet, ami szerintem hatásos képi megoldásokkal jeleníti meg, hogy ez a fajta kizsákmányolás nemcsak az olasz csizma sarkára jellemző, hanem sajnos az egész világra. A zene és a látvány megtestesíti a változás iránti vágyat, de érzésem szerint ennél többről is szól.

 

Az egyik kedvencem az albumról a másik klipes nóta (Taranta World), mert az első taktusok felcsendülése után azonnal Salentó környékén találtam magam, egy időből kiemelt térben, ahol múlt és jövő találkozik a jelennel, hogy közösen jól kitáncoljuk magunkat. Legalábbis nálam így képződött le ez a vérbő kompozíció, amit képtelenség volt nyugodtan ücsörögve hallgatni.

 

Afrikán kívül török és talán indiai elemeket használtak fel komponáláskor, a végeredmény pedig egy energiától duzzadó, virtuóz módon hangszerelt, emlékezetes dallamokat felvonultató, sokszínű lemez lett, aminek legfőbb erénye számomra a sokféle nyelven, dialektusban megszólaló énekesek, főként Antonio Castrignanò hangja, és persze az emberi élet hétköznapjaival, problémáival foglalkozó szövegek. Pizzica és tarantella mindenek felett!

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Taranta World, Masseria Boncuri, Si Picculina

2022-ben megjelent album (Ponderosa)

Weboldal: https://antoniocastrignano.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Antonio Castrignanò

Maurizio Pellizzari – elektromos gitár, saz

Gianluca Longo – mandola

Luigi Marra – hegedű

Giuseppe Spedicato – basszusgitár

Rocco Nigro – harmonika, szintetizátor

Gianni Gelao – fúvósok, buzuki, zampogna

 

Közreműködők:

Enzo Avitabile

Sona Jobarteh

Don Rico

Badara Seck

Mercan Dede

Redi Hasa

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Taranta World
  2. Oju
  3. Babilonia
  4. Nina
  5. Masseria Boncuri (Ft. Enzo Avitabile)
  6. Si Picculina (ft. Sona Jobarteh)
  7. Menamò
  8. Tunisia
  9. La Papagna
  10. Pizzica Malincunia