Zenék a nagyvilágból – Divanhana: Zavrzlama – világzenéről szubjektíven 314/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2022. 02. 13.
Fura úgy szembesülni az idő múlásával, hogy megérkezik egy kedvelt együttes új lemeze, és ennek apropóján belegondolok az utolsó velük kapcsolatos élményemre (Live In Mostar), aminek immáron öt(!) éve. Vajon mi tartott ilyen sokáig? – merül fel bennem a kérdés, amire rövid netes keresgélés után meg is leltem a választ: 2018-ban megjelent egy albumuk, ami sajnálatos módon elkerülte a figyelmemet. De akárhogy számolom, azóta újabb négy(!) év telt el. És akkor újra jön a kérdés: vajon mi tartott ilyen sokáig? A covid nem lehet mindenre magyarázat…
Lényeges változás, hogy új kiadóhoz kerültek, mi több, új énekesnő áll a mikrofon mögött. Nekem tetszik Šejla Grgić hangja, pont ilyen orgánumot képzelek el egy délszláv zenekarba. Az albumon határozottan eltávolodnak attól a felfogástól, ami a 2009-es induláskor jellemezte őket, és egy sokkal modernebb tálalásban folytatják ezt a zenei hagyományt, amihez felhasználtak pár nekik tetsző, mások által írt dalt. Kis túlzással körbejárjuk a korábbi évtizedek zenei kínálatát (na jó, trombitás-rezes nóta nincs a lemezen), és ezt az utazást keretbe foglalják a saját szerzemények (Neven Tunjić az elkövető), mutatva mit gondolnak ma a sevdalinkáról.
Az első szám (Na Kuslatu se mahrama viori) az erre a műfajra jellemző szomorkás hangulatot árasztja, és már ebben bizonyítja Šejla Grgić a tehetségét, a képességét a különféle érzelmek tolmácsolására. Aztán váltunk, és egy vérpezsdítő szerzemény (Ćilim) megmutatja, mennyire jól érzik magukat a muzsikusok a vidámabb zenei környezetben. Mindezek után jönnek az átdolgozások (például Saban Bajramović és Radivoje Radivojević művei), amelyeknél persze úgy lenne az ideális, hogy ismernénk az eredetiket, és így lehetőségünk nyílna az összehasonlításra. Ennek hiányában csupán annyi a feladatunk, hogy minél jobban élvezzük a Divanhana muzsikusainak produkcióját, és hagyjuk magunkat elvarázsolni. No meg közben figyeljünk arra, mennyit tesznek hozzá más stílusokból, mint például a Radivoje Radivojević sláger esetében. Az „Opa, opa” határozottan eltolódik a latin lüktetés irányába, amit csak felerősít a vendégként besegítő Rok Nemanjič trombitája. Vagy ott van a „Stade se cvijece rosom kititi” című tradicionális népdal, ami a zongora jelenlétének köszönhetően komoly átalakuláson ment keresztül – ennek egyébként a visszafogott hangszerelés kifejezetten előnyére válik.
Azt nem tudom, hogy a Zavrzlama album mennyire tekinthető új kezdetnek, de abban biztos vagyok, ezen már határozottan érvényesülnek a koncertturnékon szerzett tapasztalatok, a tagok által végzett kutatások eredményei, és nem utolsó sorban a kísérletező hozzáállásuk. Nekem tetszik, amit csinálnak, érzem az előrelépést a 2015-ös Zukva koronghoz képest, és pontosan ezért reménykedem abban, hogy ismét alkalmam lesz megnézni őket Budapesten.
Meghallgatásra ajánlott számok: Ćilim, Opa, opa, Sarajcice, hajdemo
2022-ben megjelent album (CPL-Music)
Weboldal: https://www.divanhana.ba/en/
A zenekar tagjai:
Šejla Grgić – ének
Neven Tunjić – zongora
Nedžad Mušović – harmonika
Azur Hajdarević – nagybőgő
Irfan Tahirović – ütőhangszerek
Közreműködő:
Danica Krstić – ének
Rok Nemanjič – trombita
Goran Gojčevski – fuvola
Ivan Bobinac – csörgődob
Ivan Josipović – csörgődob
A lemezen elhangzó számok listája:
- Na Kuslatu se mahrama viori
- Ćilim
- Peno
- Sarajcice, hajdemo
- Opa, opa
- Stade se cvijece rosom kititi
- Lola
- Zarasle su staze ove
- Oj, curice
- Voce rodilo
- Z1ova