Főkép

Bevallom, nekem már elvonási tüneteim vannak, ha pár havonta nem olvashatok egy David Baldacci-kötetet. És még abban se vagyok válogatós, hogy épp John Puller, Amos Decker vagy Atlee Pine kerül terítékre, azonnal jöhet bármelyikük újabb kalandja. Kivételesen igazán kegyes volt velünk a Napvilág címre keresztelt új kötetében a szerző, mert az előbb felsoroltak közül mindjárt ketten is szerepelnek benne. A viszonylag egyszerűnek tűnő nyomozás pedig egy szövevényes, igazán magas körökbe vezető összefonódásba torkollik, ahol senki élete sincs biztonságban.

 

Atlee Pine még mindig válaszokat akar az elrabolt testvére ügyében. Ezért New Jersey-be utazik, hogy a legfőbb gyanúsított, a Vincenzo család nyomába eredjen. Ám a kihallgatás kudarcba fullad, és ezzel kezdetét is veszi a szokásos őrület. John Puller szintén a család után nyomoz, eleinte egymást akadályozzák a felderítésben, de aztán összefognak és ketten szembeszállnak az ellenséggel. Akiről eleinte még nem lehet tudni, mekkora, és milyen ereje van valójában, de ahogy egyre közelebb jutnak a megoldáshoz, úgy hullanak körülöttük el a magasabb beosztású katonai vezetők is. Ha már lúd, ugye, a két különleges ügynök nem aprózza el, és több életveszélyes sérülést begyűjtve haladnak lassan előre. A nyomozás során fény derül Atlee ikertestvérének a sorsára is, konkrét válaszokat nem kapunk, de ezzel megint elérte Baldacci, hogy nagyon várós legyen a következő Pine-kötet.

 

Mondhatjuk, hogy maga a koncepció sablonos, végül is mindig hasonló kaliberű bűnügyek felderítésére vállalkozik a szerző. Talán lehetne már elcsépelt is, ám nekem még mindig tud elég izgalmat hozni és újat mutatni. A kontextus ugyan nem változik, de az emberi sorsokból odavetett kicsi mozaikok, és a mögöttük sejtetett történetek miatt még mindig van benne elég erő és sodrás. Arról nem is beszélve, hogy nagyon magasra tette a lécet, és ezt a szintet eddig nekem minden újabb krimijével sikerült megugrania. Egyenletes teljesítmény és két vödör izgalom, némi családi drámával megszórva.  

 

A karakterek önmagukban is működnek, de együtt még hatékonyabbak, tökéletes összhangban dolgoznak együtt, vérprofik. Némi vidámságot és pörgős párbeszédeket ismét csak Carol Blumtól, Atlee asszisztensétől várhatunk, és ő rendre szállítja is a kötelezőt. Ami miatt különlegesebb ez a kötet, mint a korábbiak, az az érzelmi töltet. Rengeteg apró, de annál fontosabb nyomra, információmorzsára bukkan Pine ügynök a családjával kapcsolatban. És a maffiával való öldöklő harcban néha jól is esett picit átkapcsolni, és az eredeti ügy alakulását figyelni. Összegezve tehát David Baldacci hozta a kötelezőt, és még egy picit hozzá is tett. A politikai krimik szerelmeseinek szívből ajánlom.