Főkép

Andrus Kivirähk neve nem teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt: hazánkban két gyerekkönyve, egy drámája és két regénye is megjelent. Talán utóbbi kettőt ismerik a legtöbben: Ördöngös idők című mágikus realista könyvéből filmet is forgattak, Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét című regénye pedig a fantasy-rajongók közt aratott sikert pár évvel ezelőtt. Kivirähk legújabb műve, a Szépséges kék állat igazi csemege az olvasók számára: a tőle már megszokott módon az észt folklór egy újabb szegmensébe nyerhetünk betekintést, ezúttal egy valóban élt személy fiktív naplóján keresztül.

 

A valódi személy éppenséggel egy hazánkban nagyjából teljesen ismeretlen festő, Oskar Kallis. A regény értelmezéséhez érdemes - legalább nagy vonalakban - megismerkedni Kallis életével és munkásságával. Nagyon mélyre azért nem kell ásni - nem is lehet, hiszen nem maradt fenn utána sem napló, sem levelezés, és maga Kivirähk sem fektetett nagy energiákat a festő életének feltárásába, kizárólag a festményeiből inspirálódva írta meg Oskar fiktív emlékiratait. Az sem árt, ha képben vagyunk egy kicsit az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg főbb történéseivel. Ezen ismeretek megléte nélkül is maradéktalanul élvezhető a könyv, de aki szeretné történelmi kontextusba helyezni a történéseket, annak érdemes a fordító utószavával kezdeni az olvasást. A könyv végi szószedetet és a képmellékletet (ami a műben előkerülő festményeket mutatja be) egyébként is érdemes forgatni olvasás közben, ha szeretnénk közelebb kerülni Oskar Kallis világához.

 

Kivirähk ábrándozó, nagyratörő és meglehetősen naiv fiatalembernek képzelte el a festőt, aki arról álmodozik, hogy művészetével maradandó nyomot hagy a világban. Eközben azonban kénytelen egy (számára) végtelenül unalmas, kispolgári életet élni egy tallinni bérházban, melyet anyjával és öccsével oszt meg. Mivel a hírnév még nem érte utol, napjait nem szentelheti a művészetnek, unalmas és lélekölő munkát kell végeznie a tengeri erődben, képességeinek kibontakoztatására csak a munka után van lehetősége, amikor rajzórákat vesz a kor egyik leghíresebb észt festőjétől. A Mester, ahogy a könyvben szerepel, azonban bizonyos szempontból szintén korlátozza az ifjú művészt: nem engedheti szabadjára a fantáziáját, hanem folyamatosan észt tájakat és észt "nép karaktereket" kell megörökítenie, mert ettől lesz majd nagy és elismert festő.

 

Így éldegél Oskar ebben a sanyarú és unalmas világban. Elhatározza, hogy mindennapjait egy naplóban örökíti meg, melynek nagy értéke lesz, miután ő szert tett a hőn áhított hírnévre. Irományai eleinte nehezen követhetőek és csapongóak, mert mindenről eszébe jut még vagy három másik dolog, amit mindenképp szeretne megosztani olvasóival. Aztán egy nap megváltozik az élete: találkozik az észtek nagy nemzeti hősével, Kalevipoeggel, aki elviszi magával a mondák világába. Ettől kezdve Oskar élete egyre inkább szétesik, a naplója viszont egyre rendezettebb lesz.

 

Mivel semmit nem tudok a valódi Oskar Kallisról, nem tudom megítélni, hogy Kivirähk mennyire fogta meg jól a személyiségét (gyanítom, hogy részben azért is választotta őt, hogy ne nagyon lehessen ilyen összehasonlításokat tenni). A könyvben szereplő Oskar számomra nem egy szimpatikus figura, ugyanakkor csak csodálni tudom azt a következetességet, amivel Kivirähk felépítette a személyiségét. És ha nem is egy kedvelhető fiatalemberről van szó, arra kétségtelenül alkalmas karakter, hogy a művészettel kapcsolatos kérdéseket vessen fel. Mennyire kell egy művésznek figyelembe vennie a társadalmi elvárásokat?Mekkora szerepe van a tanulásnak és mekkora az intuíciónak? Mit kell megörökíteni? Egyáltalán mi a szerepe a művészetnek és a művészeknek?

 

Kivirähk nem kifejezetten keresi a választ ezekre a kérdésekre, de Oskar naplóján keresztül óhatatlanul körbejár néhány lehetséges választ, miközben bevezet minket az észtek nemzeti eposzának izgalmas világába - ami magyarként a legtöbbünknek valószínűleg ismeretlen terep. A Szépséges kék állat olvasmányos, könnyen olvasható regény, ugyanakkor a benne felmerülő kérdéseknek mélysége van. Csak az olvasón múlik, hogy mennyire szeretne mélyre merülni a 20. század eleji Tallinn és a Kalevipoeg világában.