Főkép

Apeirogon: „fn., megszámlálható végtelen oldallal rendelkező síkidom. A görög apeiron szóból: határtalan, végtelen. Emellett az indoeurópai per szótőből: próbálkozni, kockáztatni. Egészét tekintve az apeirogon közelít egy kör alakjához, de egy kis részletét felnagyítva egyenes vonalat látunk. Végül bárhova elérhetünk az alakzaton belül. Bármelyik pontja elérhető. Bármi lehetséges, még a látszólag lehetetlen is. Ugyanakkor bárhová megérkezhetünk egy apeirogon belül, és a síkidom egésze hozzájárul az utazáshoz, még az a része is, amit addig nem is képzeltünk volna.”

 

Talán ez a könyvből vett idézet írja le a legpontosabban, hogy micsoda is az ír Colum McCann legújabb, eredetileg 2020-ban megjelent regénye, az Apeirogon. Ez a mű egy olyan újító szándékú, kísérleti alkotás, amely formailag folyamatosan változik (néhol néhány szavas, másutt tucatnyi oldal hosszúságú bekezdésekből, idézetekből, sőt fényképekből áll össze a könyv szövete), amely folyton visszatér önmagába, amely mindig más és más, és amely éppen ezért képest helyet adni minden oldalnak és nézőpontnak, hogy a maga komplexitásában lássuk a… mit is? Két karizmatikus férfi történetét? Az izraeli-arab konfliktust? A közel-keleti életet? Vagy inkább magát Az életet? Leginkább mindezt így, együtt.

 

Ha csak a két központi szereplőt, a két nem mindennapi barátot nézzük, az izraeli Rámi Elhanahánt és a palesztin Basszám Aramint, akkor – ha nem tudnánk, hogy ők valóban létező személyek, miként az a könyvben szereplő valamennyi figura – azt is mondhatnánk, hogy ilyen nincs, ezt csak valami élénk fantáziájú, ám nem túl tehetséges író agyszüleménye. Hogy egy gazdag, léha és kényelmes életet élő zsidót meg egy terrorcselekményért éveket börtönben töltő arabot az hozzon össze, és az változtasson meg örökre, hogy megölték a lányaikat (Rámiét egy öngyilkos iszlamista merénylő, míg Basszámét egy fiatal, unatkozó izraeli katona), hogy a végén a zsidó az izraeli megszállás ellen emelje fel a szavát, a palesztin meg a holokauszt emlékezetét kutassa, miközben közösen utazgatnak, és mindenütt a megbékélést hirdessék? Ugyan már, ez hihetetlen! Hihetetlen, de igaz.

 

Basszám és Rámi, a két barát

 

Mint ahogy az is szintén hihetetlen, hogy ennyi téma és ennyi nézőpont elférjen egy könyvben, mégpedig úgy, hogy mindez szerves egészet alkosson, összeálljon és végig lekösse az olvasóit. Az Apeirogon nem véletlenül áll 1001 fejezetből, ugyanis – többek között – megidézi az Ezeregyéjszaka meséinek világát, ahogy a két férfi folyamatos, és többnyire közönség előtt előadott meséikkel próbálja meg életben tartani gyermekeit, hiszen Seherezádé is így, a szüntelen és fáradhatatlan történetmondás révén próbált túlélni ezer évvel korábban. A könyv szerkezetéből is kifolyólag a két gyermek értelmetlen halála több tucatszor tér vissza a kötetben, hogy közben olvashassunk még az arab-izraeli konfliktus történelméről, a terület földrajzáról, állatvilágáról, a keresztes háborúkról és a világháborúkról, illetve Francois Mitterand utolsó ebédjéről, Borges, John Cage és Stephen Spielberg művészetéről, Charles Darwin munkásságáról, Philippe Petit kötéltáncáról, a holokausztról vagy éppen az amerikaiak titkos tervéről, mely révén repülőgépekből kidobott alvó denevérekre szerelt gyújtóbombákkal akarták elpusztítani a japán nagyvárosokat a II. világháború során, és még sorolhatnám…

 

A Holt-tenger vizében készített esküvői „sóruha”

 

Az Apeirogon nemcsak szerkezetét és narrációját tekintve különleges és egyedülálló kötet, de minden fájdalmas és lehangoló témájával együtt is kimondottan szép és néhol felemelő. Ahogy az évtizedek óta New Yorkban élő ír szerző bánik a szavakkal (Sepsi László ragyogó fordítása), és ahogy előáll újabb és újabb, egymáshoz rejtett szálakon kapcsolódó, és a nagyközönség számára teljesen ismeretlen, ám talán éppen ettől megkapó és különleges témákkal, megfigyelésekkel, az már túl van minden borzalmon, és egy pillanatra képes elhitetni velünk, hogy a világunk egyszer megváltozhat, jobbá válhat. Ha a Rámihoz és Basszámhoz hasonló alakokon múlna, akkor biztosan. Az Apeirogon egy igazán megkapó és magával ragadó kötet, olvassátok! És külön jó hír: idén már érkezik McCann legújabb regénye, a Levelek egy ifjú íróhoz.