Főkép

Elena gazdag, elegáns, előkelő idős hölgy, aki tíznél is több címmel, ranggal rendelkezik. A környezetében élők leginkább „principessá”-nak szólítják, hajdanán igen irigyelt, szépreményű lányként állt a nagybetűs élet előtt egy mesésen gazdag család sarjaként. Élvezte a gazdagság nyújtotta előnyöket és nagykanállal fogyasztotta a különféle élvezeteket. Legalábbis így látta a környezete, erről írt a sajtó: a világ egyik legszerencsésebb lányaként emlegették. Valóban az volt? Ő maga akkor annak tartotta magát? Sok évtizeddel később hogyan tekint egykori, fiatal énjére? Hogyan látja saját magát és életének alakulását Elena az élete vége felé közeledvén?

 

Francesca, a szerény lakásban élő fiatal nő, turistacsoportokat kalauzol és blogot ír, pedig nem sokkal korábban Londonban élt, és igen sikeresnek ígérkező ügyvédi karrier állt előtte. Miért menekült Londonból egészen Rómáig? Mi az oka annak, hogy miután rengeteg energiát belefektetett a jog tanulásába, teljes mértékben hátat fordított a korábban hőn áhított és szeretett hivatásának?

 

Egy furcsa eset kapcsán találkozik először a két nő: Francesca a kukában talál egy méregdrága táskát, melyről kiderül, hogy Elenáé – és a lány visszajuttatja azt az idős hölgynek. Szimpatikusak egymásnak és mivel Elena életrajzírót keres, Cesca pedig pont akkoriban elveszít a munkáját, ezért megállapodnak abban, hogy régi fotók és Elena elbeszélése alapján a lány írja meg Elena memoárját.

 

Minél jobban elmerülnek a beszélgetésben, annál inkább világossá válik Cesca számára, hogy Elena még vele sem őszinte, féltve őrzött titkokat rejteget. A lány nem érti, hogyan akarja azt a principessa, hogy hiteles életrajzot írjon róla, ha elfedi előle a valóságot... Ráadásul a lány úgy gondolja, hogy Elena életében igen jelentősnek tűnik két, nem túl nagyméretű tárgy: egy sok évvel ezelőtti levél Elena legutóbbi férjétől, és egy időközben előkerülő hihetetlenül drága gyűrű.

 

Karen Swan szerintem nagyon izgalmasan építette fel a Római kalandok szerkezetét. Nem elég, hogy míg az egyik részben a két nő jelenében járunk, a másik részben a múlt eseményeit ismerhetjük meg, hanem a múltat illetően is bevet egy érdekességet a szerző: két, különböző múltat tár élénk, már ami Elenát illeti. Ugyanis a múltban ténylegesen megtörténtek sok esetben merőben különböznek attól a verziótól, melyet Elena elmesél Cescának. Így aztán egyre nehezebb kibogoznia a lánynak, hogy mi és hogyan történt Elenával, és egyre inkább beigazolódni látszik a gyanúja: Elena nem őszinte, amikor a múltjáról mesél, eltitkol lényeges dolgokat.

 

Aztán egyszer csak megnyílik a föld, hogy több évtizedes titkokat fedjen fel. Felgyorsulnak az események és a hajdan ügyvédként dolgozó lány beveti korábbi szakmai ismereteit is a tények feltárása érdekében. Persze jóképű, sármos, vonzó férfiak felbukkannak a múltban és a jelenben egyaránt, ráadásul miközben a titkok egyre csak sokasodnak, bejárjuk Róma néhány szép helyét, valamicskét megtudunk építészetéről és titkos alagutakról, a római előkelő családok szokásairól és hagyományairól.

 

A regény végéhez közeledve vetett be egy a meglepő fordulatot az írónő, és ekkor olvasóként úgy éreztem, hogy Cesca tényfeltáró munkájának köszönhetően most már tényleg mindent tudok Elena múltját illetően, világos végre mindenkiről, hogy valójában kicsoda és kinek a kije, ki kit csapott be vagy csalt meg, ki mondott igazat és ki nem, végre kiderült a teljes igazság és már biztosan nem lehet fokozni az izgalmat, na akkor Karen Swan a legutolsó néhány oldalon még a csavaron is tudott egy váratlan csavart ejteni. Igazi meglepő csattanó sikeredett a történet végére.

 

Izgalmas, érzelmekkel teli és kalandos regény a Római kalandok, számomra letehetetlennek bizonyult. Úgy érzem, hogy az írónő igen alaposan és részletesen formálta meg a karaktereket, olvasása közben (és utána pláne) pedig több kérdésen is jóideig lehet töprengeni. Például azon, hogy Elena valóban szerencsésnek mondható-e? Esetében hogy viszonyult egymáshoz a gazdagság és a boldogság? Mi az, ami pénzen megvehető, és mi az, ami nem? Léteznek-e soha ki nem derülő titkok? Mit nevezhetünk igaz szerelemnek? Mi mindenre képes az ember a boldogságért, a szeretetért, a szerelemért, a szeretteiért?