Főkép

Ben Aylon: Xalam

 

Az izraeli származású Ben Aylon éveket töltött a Nyugat-Afrikában népszerű sabar dob használatának tanulmányozásával. A következő lépése az volt, hogy kifejlesztette saját dobolási technikáját, ami gyakorlatilag tíz különféle dobfajta együttes használatán alapult, ami egyrészt senki másnak nem jutott még korábban az eszébe, másrészt teljesen újszerű hangzást eredményezett, ami érthető módon elbűvölte a helyieket.

 

Nevét megismerték Maliban és Szenegálban, és ez tette lehetővé, hogy a térség elismert zenészei igent mondjanak a felkérésére, és külön-külön csatlakoztak hozzá egy kis közös muzsikálásra. Ez a projekt évekig elhúzódott, de idén végre megjelent a Xalam című album. A névválasztás kettős, mivel így hívják azt a húros hangszert, amit griot férfiak használtak, valamint héberül ez álmot is jelent.

 

Nekem legjobban az énekesekkel közösen készített felvételek tetszettek (összesen három ilyen van), kivált Amy Sacko (Jonibenina) és Aveva (Alafia) hangjánál éreztem, hogy igen, ezt szeretem Nyugat-Afrikában, míg a „Hulem Belibe” inkább átmenetnek tűnik, amiben már a Közel-Kelet is felbukkan. Ben Aylon dobolásának különlegessége pedig a „SeneGambia (Part 2)” számban figyelhető meg a legjobban – azt pedig már csak kiegészítésként teszem hozzá, hogy a booklet szerint a többi hangszeren is ő játszik. Ennél már csak a címadó tétel jobb, ahol egy csapat dobos élvezi a közös játékot.

 

Ígéretes bemutatkozó lemez, ami egyszerre merít Mali és Szenegál zenei hagyományaiból, miközben azért ott van benne az újítás, a kortárs frissesség – és mindez kiegészül Ben Aylon virtuóz dobtechnikájával és sokoldalúságával.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: SeneGambia (Part 2), Jonibenina, Xalam

2021-ben megjelent album (Riverboat)

Weboldal: https://www.benaylon.com

 

 

 

Balkan Taksim: Disko Telegraf

 

Amikor első ízben hallgattam a duó bemutatkozó lemezét, a hangzás és picit a hangulat miatt azonnal a Baba Zula jutott eszembe, főként az elektromos saz és a ráérősen nyugis tempó miatt. Aztán persze nyilvánvalóvá vált az eltérés, mert bőven van benne balkáni gyökerekből táplálkozó muzsika, és nem hiányzik belőle Anatólia, illetve a török hatás.

 

Igazából Sașa-Liviu Stoianovici és Alin Zăbrăuțean, vagyis a Balkan Taksim nem csinál mást, csak elektronikával egészíti ki a hagyományos dalokat, valamint hozzácsapnak egy kis pszichedeliát. Így születik meg ez az alapvetően táncoslábúakat kényeztető muzsika, amibe azért néha lassabb számokat is beválogattak, mint például a klipes „Lunca”, aminek a szövege egy hagyományos népdal, csak új ruhát, akarom mondani zenét kapott. Na, ez például egy szomorú szerelmes nóta, amin egyetlen szintetizátor sem tud változtatni.

 

A másik végletnek például az „Ușak  Ekspresi” tekinthető, amiben sokkal hangsúlyosabbak az elektronikus megoldások, a saz hiába viszi a dallamot, háttérbe szorul, és a szintetizátor, illetve a basszus dominál. Az „Anadolka” pedig az elszállós, pszichedelikus vonalat erősíti, picit vontatott énekkel, progos zenével, és azt a megfejtést sem utasítom el, hogy ez egyfajta utazós, vándorlós dal, amit a balkán hegyein átkelve hallgat az ember.

 

Ami miatt különbözik a többi hasonló zenétől a Disko Telegraf, az nem más, mint a Sașa-Liviu Stoianovici által végzett terepmunka, így egyszerre autentikus és modern, úgy szólal meg, hogy nem a mások által unalomig játszott zenei közhelyeket, témákat játsszák, hanem első kézből szóló számokat, amiket persze alaposan átdolgoztak, saját képükre formáltak. Ezen a lemezen a középkor találkozik a XXI. századdal, és közösen képesek megszólítani a ma emberét.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Lunca, Ușak  Ekspresi, Meram Ekspresi

2021-ben megjelent album (Buda Musique)

Weboldal: https://www.facebook.com/BalkanTaksim

 

 

 

 

Gralitsa: Little Mosquitoes Are Sleeping This Night

 

Amikor első ízben hallgattam az album dalait, bevallom, picit ideges lettem, pedig a zene általában megnyugtat, vagy pozitív állapot juttat. A Little Mosquitoes Are Sleeping This Night azonban kifogott rajtam, amit utólag azzal magyarázok, hogy nem figyeltem száz százalékosan, és közben mással is foglalkoztam. Ez hatalmas hiba volt. Ugyanis az Olga „Gralitsa” Rodionova, Serge „Seraphim” Tsymliakov és Gennadiy Kiselev alkotta trió még csupán a kísérleti stádiumnál tart, egyelőre vizsgálja, kutatja a zenét, annak lehetséges megszólalási formáit – pedig ez már a negyedik korongjuk.

 

Valahol azt olvastam velük kapcsolatban, hogy a stílusuk egyfajta orosz jazztronica/kísérleti rock/avant-garde keverék, és ez nagyjából (de csak nagyjából) visszaad valamit abból a kakofóniából, amit a stúdióban művelnek. Ugyanis ehhez az ének révén orosz népdalok is csatlakoznak, amitől az egész produkció kap még egy réteget, ami szerves részét képezi a Gralitsa trió muzsikájának. Elsősorban azoknak ajánlom, akik az ilyesmit szeretik, egyébként kellő nyitottság és odafigyelés szükséges, és legyünk felkészülve arra, hogy itt szó sincs hagyományos dalszerkezetekről, itt véresen komoly kísérletezés zajlik.

 

Ez már rögtön az első, „Mashen’ka” című számnál nyilvánvalóvá válik: elektronikus effektek, szaxofon és Olga Rodionova éneke küzd egymással, hogy aztán a fináléban felerősödve, majd elhalkulva magunkra hagyjanak. Az orosz népdalok versus minden más talán az „Echo Poor Heart” tételben figyelhető meg a legjobban, köszönhetően az előtérben elhelyezett éneksávnak. Persze vannak instrumentális kompozíciók, amelyek, úgy gondolom, gyöngyszemek a maguk kategóriájában, annyira messze vannak a hagyományos dalszerkezetektől (Solitude). Zárásként a címadó számot említem még, mivel ennek az utolsó harmadát a kísérleti rockzenének szentelték – és ez nekem nagyon tetszik, függetlenül az előtte és utána lévő csendesebb, nyugisabb részektől.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mashen’ka, Echo Poor Heart, Little Mosquitoes Are Sleeping This Night

2021-ben megjelent album (Szerzői)

Weboldal: https://www.facebook.com/gralitsa/