Főkép

2021. március végén olvastam, hogy megvan a Libri irodalmi díjak 10-es listája – a 2020-ban megjelent, és a díj követelményeinek megfelelő művek közül neves közéleti személyiségek választották ki azt a tízet, melyek közül a zsűri és a közönség is kiválasztja kedvencét. Természetesen megnéztem a listát, és az azon szereplő könyvek közül számomra egy ismeretlen szerepelt, mégpedig Halász Rita Mély levegő című kötete. Úgy éreztem, szívesen szavaznék, de a tízből akkor tudom a kedvencemet korrektül kiválasztani a közönségdíjra, ha mind a tíz műről van fogalmam. Ezért halaszthatatlannak éreztem a Mély levegő elolvasását, pláne miután elolvastam a könyv fülszövegét, amely igencsak felkeltette érdeklődésemet. Már ekkor sejtettem, hogy nem lesz könnyed olvasmány, de nagyon is mély tartalommal bírónak ígérkezik.

 

A főszereplő Vera, aki a harmincas éveiben járó, férjezett nő, két gyermekkel. Péterrel való házassága egykor nagy szerelemmel indult: mindketten művészek, azonban a férfi a megélhetés miatt egy multinál kezdett dolgozni (és utálja a munkáját), Vera pedig a családanyai teendői miatt fordított hátat a művészeti pályának. Valahol, valamikor az évek során házasságuk olyannyira megromlott, hogy Vera egyszer csak azon kapja magát, hogy fuldoklik a kapcsolatban, tulajdonképpen bántalmazó házasságban él. Persze, ez így nem fogalmazódik meg benne rögtön, nem ismeri fel (vagy nem akarja felismerni), hogy mi is történik vele igazából. Péter észrevétlenül ássa egyre alább Vera önbizalmát, folyamatosan kritizálja és megalázza mondataival, érzelmileg zsarolja feleségét. Egy nagyon durva veszekedés alkalmával, amikor Péter agressziója már nem csupán verbálisan érinti a nőt, Vera elköltözik a két gyerekkel.

 

Mondhatnánk, hogy szerencséje van, hisz nagyon sok bántalmazott nővel ellentétben Vera tud segítséget kérni a szüleitől és barátnőjétől is. Igaz, hogy a segítség nem mindig pontosan felel meg Vera elvárásainak, de mégiscsak van hová költöznie a két gyerekkel, van anyagi segítsége, és a gyerekek felvigyázása is megoldható időnként a nagyszülők által. Az már megint más kérdés, hogy hol egyik, hol másik rokona, barátja kéretlen és neki cseppet sem tetsző tanácsokkal látja el, amiket ő időnként az életébe való beleszólásnak érez.

 

Verára egyszerre zúdul rá sok probléma, amiket meg kell oldania: az egyedülálló anyák anyagi és egyéb gondjai, a lakhatás kérdése, új munkahely találása (hiszen az elmúlt éveket otthon töltötte gyermekneveléssel). Keresi a kivezető utat a problémákkal teli időszakból egy boldogítóbb élet felé. Az úton való haladás közben szintén súlyos térkövekbe botlik, melyek közt szerepel drog, alkohol, és nem kevésbé problémás férfiak – a válással kapcsolatos megalázó és félelemmel teli momentumokról, Péter hazugságairól és Vera befeketítésére tett kísérleteiről nem is beszélve.

 

Halász Rita úgy adja közre Vera történetét, hogy nem ítélkezik, nem szolgáltat igazságot, nem tör pálcát senki felett, ám nem is kendőz el semmit, nincs tabutéma, szókimondóan fogalmaz, pontosan és precízen vázolja fel a bántalmazó kapcsolat lépéseit, Vera személyiségét (és persze Péter és a többi szereplő fő vonásait) és a kapcsolatból való szabadulás elemeit.

 

Feltűnt, hogy Vera gyerekeinek neve nem szerepel a műben, csak a „kicsi” és a „nagy”-ként említi őket, és nyilvánvaló, hogy a szerző nem véletlenül döntött így. Vera szüleinek ábrázolása is nagyon érdekes számomra. Az apja gyűjtögető-raktározó életmódja, ami oly mértékű spórolással párosul, ami szerintem a fösvénység határát súrolja (mindez megspékelve „akcióvadászattal”), ugyanakkor a lánya és unokái iránt tanúsított megkérdőjelezhetetlen segítőkészsége. Az anyja kivirágzása a saját válását követően, a korábban „elnyomott” szerepből való magabiztos nővé alakulása, a határozott és önálló véleményalakítása, és persze a lánya életébe való kéretlen beleszólások, amelyeket azonban mindig jószándékúan és szerettei védelmezésének érdekében indítványoz.

 

Időnként legszívesebben kézen fogva vezettem volna ki Verát egy-egy megalázó helyzetből; máskor megráztam volna, hogy térjen észhez (például a droggal kapcsolatos események kapcsán, de főként a gyerekeivel való bánásmód időnkénti, kicsit sem szimpatikus pillanataiban), sokszor pedig őszintén sajnáltam. Kívülállóként könnyen észrevehető, ahogy Vera a Pétertől való elköltözés után egyik függőségből sodródott a másikba, azonban ezt ő maga a zaklatott lelkiállapotában és kiszolgáltatott helyzetében, elkeseredettségében nem mindig vette észre, illetve nem mindig tudott könnyedén kiszállni egy-egy méltatlan helyzetből és kilábalni a függőségek hálójából.

 

A könyv olvasása közben időről-időre eszembe jutottak a hazai hírek és statisztikák, amelyek a családon belüli erőszakról, a bántalmazó kapcsolatokról adnak számot, és az is mindvégig világos volt, hogy a történet nem egy valamikori, rég letűnt időszakban játszódik, hanem a jelenben, Magyarországon. Úgy gondolom, Halász Rita egy nagyon is valós, komoly problémára hívja fel a figyelmet a könyv témaválasztásával. A bántalmazó kapcsolatban élők semmire sem mennek az olyan tanácsokkal, hogy „Szedd össze magad, állj a sarkadra!” vagy „Válj el!” és hasonlók, mert egyrészt lehet, hogy fel sem ismerik a problémát, amiben nyakig benne vannak (az agresszív, bántalmazó fél már rég lerombolta önbizalmukat és lenullázta a problémafelismerési képességüket), másrészt általában különféle módszerekkel megfélemlítettként élnek (akár érzelmi zsarolás, akár tettlegesség, különféle fenyegetés is állhat a háttérben), harmadrészt pedig nincs kitől és honnan segítséget kérniük (vagy nem tudják hová fordulhatnának segítségért).

 

Szerintem elgondolkodtató, valós problémákat nagyon is élethűen ábrázoló mű a Mély levegő, amely igen mély tartalommal és mondandóval bír. Felnőtt olvasóknak ajánlom.