Főkép

Meg aztán mindenhonnan el kell jönni egyszer.” Talán ebben az egyetlen rövid sorban, ebben az egyszerű tételmondatban sűrűsödik össze ennek a személyes és történelmi múlttal, az elkövetett hibákkal, kihagyott lehetőségekkel és veszteségekkel bátran és kendőzetlenül szembenéző naplónak (?), esszégyűjteménynek (?), levélregénynek (?) legfőbb mondanivalója: sem mikro-, sem makroszinten nem lehet semmi sem állandó, maradandó, az idő könyörtelenül és feltartóztathatatlanul mindent bedarál, mindent felemészt, és a végén senkiből nem marad semmi, még egy sírkő sem a temetőben. Kétségkívül szomorú mondanivaló, szomorú igazság ez, de ha sikerül mindezt egy ilyen őszinte, meditatív és megkapó műben ábrázolni, akkor mégsem lehet minden veszve, igaz?

 

A Kedves John – Levelek Kaliforniába az egyik (vagy talán a) legszemélyesebb műve Oravecz Imrének, amelyben a szerző a fiktív irodalmi levél segítségével minden gondját-baját, örömét-bánatát őszintén és tabuk nélkül megírhatja – a valóságban egyébként nem létező – John nevű barátjának.

 

Ezek a „levelek” 1987 és 1995 között keletkeztek, és pontos beszámolójául szolgálnak többek között Oravecz Imre több rövidebb ideig tartó disszidálásának is. Olvashatunk arról, hogyan élte meg ezeket a külföldi tartózkodásokat a többnyire komolyabb támasz nélkül álló és hazájában is jobbára támadások össztüzében álló férfi, hogyan sikerült ideig-óráig beilleszkednie a magyartól gyökeresen eltérő új világokba, és arról, hogyan változott meg részben az identitása, és hogyan vált otthonává Amerika és Magyarország egyszerre és egymástól elválaszthatatlanul.

 

Mint ahogy arról is beszámolnak ezek a levelek, hogy a szerző miként boldogult egyedülálló apukaként többnyire idegenben az őt eleinte bálványozó, majd idővel tőle egyre távolabb sodródó kisfiával, M.-mel. Aztán a Kedves John a rendszerváltozás utáni Magyarország krónikája is; olvashatunk arról, hogyan veszett végleg oda a politikába is belecsöppenő szerző minden bizodalma és illúziója azzal kapcsolatban, hogy hazájában egy gyökeresen más, jobb világ születhet a szocializmus romjain.

 

De talán ezeken a lapokon olvashatunk először arról a folyamatról is, amely során az író-költő figyelme végképp a saját, családja, illetve szűkebb pátriája múltja felé fordul, és amelynek a végén megszületik a 20. század végének talán legjelentősebb verseskötete, a Halászóember, majd a 21. században az Ondrok gödre-trilógia is.

 

Nemcsak azért jó, hogy megjelent a Kedves John, mert ez a mű az egyik legnagyobb magyar szerző egyik legszemélyesebb munkája, de azért is, mert csupa olyan témát vet fel (a külföldre szakadt magyar emberek problémái, a szocializmus utáni torz valóság, a saját múltunkkal való szembenézés stb.), amelyekkel minden gondolkodó embernek szembe kell néznie élete során. Mit tehetnék mást, minthogy őszintén ajánlom ezt a vékonyka kötetet?