Főkép

Annak ellenére, hogy szeretem azt képzelni magamról, viszonylag otthonosan mozgok az angolszász kultúrában, sokáig nem hallottam Trevor Noah nevét – ez valószínűleg a magyar olvasók egy részére is igaz. Akkor találkoztam vele először, amikor a munkahelyemen az újonnan alapított könyvklubunk számára kerestünk olvasnivalót. A kritériumok: legyen meglepő, legyen valami olyasmi, amit egyébként nem biztos, hogy a kezünkbe vennénk; ne legyen túl nehéz megemészteni, mégis legyen mondanivalója… Miért nem olvassuk el a Daily Show humoristájának önéletrajzi könyvét? – merült fel. „A kicsodáét?” – kérdeztem, mert addig soha még csak egy epizódot sem láttam a Daily Showból. Rákerestem az interneten: egy fura akcentusú, kerek fejű, fiatal fekete srác poénkodik a  politikától kezdve a rasszizmuson át a celebekig mindenféle témában, egy tipikusan az amerikai ízlést megcélzó tévéműsorban. A kritériumoknak megfelel, hiszen magamtól biztos nem bukkantam volna rá a kötetre – olvassuk hát!

 

Az ember néha hajlamos elszégyellni magát, amikor kiderül, mennyire hiányosak az ismeretei bizonyos témában, és aztán igyekszik ezt a legkülönfélébb eszközökkel takargatni. De nem tudom, ismeritek-e az érzést, amikor a szégyenérzet helyett egyenesen izgatottak lesztek a sok új érdekességtől, amiről addig fogalmatok sem volt. Így jártam én Trevorral. Kezdjük ott, hogy bár egy amerikai tévéműsor házigazdájaként lett igazán híres, de valójában Dél-Afrikában született és nőtt fel; és bár identitásában feketének vallja magát, csak az édesanyja dél-afrikai, apja viszont svájci származású fehér férfi. Trevor pedig az apartheid legszigorúbb időszaka alatt született, amikor a faji keveredés szigorúan tilos volt. (Kár, hogy a könyv címének magyar fordítása nem adja vissza az eredeti utalást arra, hogy a puszta létezése is bűn volt; a magyar szöveg ettől eltekintve gördülékeny és olvasmányos.)

 

Sem Dél-Afrikáról, sem az apartheidről, az országot akkor és azóta is meghatározó faji kérdésekről nem tudtam sokat a Bűnben születtem olvasása előtt. Hogyan nő fel egy kisfiú egy olyan rendszerben, ami már a létezését is bünteti? Milyen fortélyokhoz folyamodik az anyja, hogy egyáltalán végigsétálhasson a gyerekével az utcán? Hogyan találta meg az identitását Trevor, akinek már a bőrszíne is látványosan elütött a rokonaiétól?

 

Szerencsére a Bűnben születtem nem tankönyv a dél-afrikai történelemről, nem értekezés a rasszizmusról, és nem is tanulmány a gettóról. A Bűnben születtem egy tehetséges humorista szórakoztató aforizmagyűjteménye élete nagy kalandjairól: a padlóra ürítő démon rejtélyéről és a démonűző szeánszról; a fekete, fehér és vegyes misék vasárnapi kavalkádjáról, és Jézusról, aki erkölcsi próbatételként néha megakadályozza, hogy a családi autó beinduljon; egy simlis kölyökről, aki a tízórai-vásárlás szolgáltatásában látja meg a piaci rést. Mese egy távoli világról, ahol – hozzáférhető ismeretek híján – divat náci háborús bűnösökről elnevezni a gyerekeket; legenda egy országról, ahol 11 hivatalos nyelv és még vagy tucatnyi népcsoport és törzs eredményez teljes káoszt.

 

Mindenekelőtt azonban Trevor anyja iránti tiszteletének és szeretetének a története. Patricia Noah, aki nemcsak felküzdötte magát a szegénységből, de a hatályos törvények ellenére úgy döntött, egy fehér férfitól szeretne gyereket, akit aztán egyedül nevel fel; Patricia, aki a nyomor, az éhezés és a családi erőszak dacára annyi mindent ad a fiának, amennyit közép- és felsőbb osztálybeli gyerekek sem kapnak…. nos, ő az igazi hőse ennek a könyvnek.

 

Ha tudod, kicsoda Trevor Noah, ki ne hagyd ezt a könyvet! De különösen akkor ne szúrj ki magaddal, ha fogalmad sincs róla. Legrosszabb esetben, ha nem is érzed azt az izgatottságot, amit én, legalább könnyesre fogod nevetni magad néhány fejezeten, ezt garantálom – hiszen a szerző mégiscsak egy humorista...