Főkép

Ron Miles (kornett) egy olyan sokoldalú művész, aki nemcsak több műfaj muzsikusával működött már együtt (Kenny Rogers, Ginger Baker, Joe Henry), hanem – talán éppen ennek következményeként – saját kompozíciói is számos hatást mutatnak. Legújabb albumán a politonális modalitás ötvöződik blues, gospel, post-bop és pop jegyekkel, ami rögtön az első, bő negyedórás témán („Like Those Who Dream”) érezhető. Egy olyan zenei labirintusban barangolunk, ami viszonylag szabadon indul, hogy a hangnem és hangulatváltásokon át egyre markánsabb mederbe terelje az improvizációt, amelyben olyan kiváló társak működnek közre, mint Bill Frisell gitáron, Jason Moran zongorán, Thomas Morgan nagybőgőn és Brian Blade dobokon.

 

A kvintettnek ez immáron a második albuma, de az első a Blue Note Recordsnál – a 2017-es I am a Man még a Yellowbird kiadásában jelent meg. Bevallom, nekem az előző, talán éppen a kisebb kiadó miatt, elkerülte a figyelmemet, és amikor tudomást szereztem a Rainbow Signról, egy picit attól tartottam, hogy egy olyan lemezt fogok hallani majd, ami egy minden tét nélküli örömzeneforrás vagy egy kevésbé sikerült kísérlet lesz. Valójában éppen az ellenkezőjéről van szó, mert az összes darabot jegyző Miles dallamokban és rétegeiben rendkívül gazdag, a hagyományostól sokszor eltérően tagolt szerzeményeket komponált, amelyeket hallhatóan nyitva hagyott a szabad zenei asszociációknak, amelynek eredményeképpen pedig egy egészen egyedülálló és izgalmas album jött létre.

 

 

Bill Frisell a rá jellemző nagyon finom, szinte légies és effektekkel dúsított játékával, mint egy palackok között cikázó dzsinn fonja át az egyes témákat, akkordokat bont Miles szólói alatt, és talán a Morgannal készített duó lemezeknek köszönhetően is olyan integráns módon kapcsolódik a többiekhez, pattog a Blade által tördelt ritmusokon („Rainbow Sign”), mintha egyetlen elme öthangszeres megnyilvánulását hallanánk. Persze ez az integritás mindenkire jellemző, amelyet Moran zongorán időnként a visszatartott agresszív dinamikával fokoz tovább – Jason Moran egyébként is nagymestere a viszonylag rövid helyekre jutó intenzív szólóknak vagy az egészen egyedi belépőknek („Custodian of the New”). Természetesen nincsen olyan helyzet, amihez Blade ne tudna alkalmazkodni – Norah Jones új albumán is ő közreműködik, amelyről szintén olvashatnak hamarosan az ekulton –, és Thomas Morgannal páratlanul szubtilis ritmusszekciót alkotnak.

 

Az album telis-tele van váratlan fordulatokkal és felemelő zenei pillanatokkal, és azon mesteri felvételek sorába tartozik, amelyek minden alkalommal valami újat, valami mást hallatnak és mutatnak meg önmagukból. Ahogyan a borító, úgy maga a muzsika is színek kifogyhatatlan tárháza, finoman lüktet és átjár minket minden hallgatáskor, egyszerűen kihagyhatatlan.

 

Előadók:

 

Ron Miles – kornett

Bill Frisell – gitár

Jason Moran – zongora

Thomas Morgan – nagybőgő

Brian Blade – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

  1. Like Those Who Dream
  2. Queen Of The South
  3. Average
  4. Rainbow Sign
  5. The Rumor
  6. Custodian Of The New
  7. This Old Man
  8. Binder
  9. A Kind Word