Főkép

A 2017-es Small Town sikere után, Bill Frisell (gitár) és Thomas Morgan (nagybőgő) egy újabb koncertje került kiadásra tavasszal. Az előadásnak ismét New York egyik legnagyobb hírű klubja, a Village Vanguard szolgált helyszínül, de a felvételen alig-alig érzékelni a közönséget. Bár a hangzásvilág nagyon hasonlít a korábbira, az összhatás kevésbé dinamikus, az újabb találkozás veszít az előző frissességéből. Viszont a választott témák kompenzálják a hallgatót: Paul Motian „Mombo Jumbo”-jának töredezett és zaklatott előadásmódja egy korábban nem hallott intenzitást és feszességet teremt az előadóművészek között. Egy korábbi, John Barry által szerzett James Bond betétdal („You Only Live Twice”) pedig remekül kisimítja a hangulatot és újra az énekelhető-dúdolható sávba tolja vissza a muzsikát, persze nagyszerű improvizatív variációkkal.

 

„John Barry zenéje egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyeket magától értetődőnek tekintettem gyerekkoromban a hatvanas években” – meséli Frisell. „Nem feltétlen vettem komolyan, még annak ellenére sem, hogy amikor néztem a filmet nagyon tetszett. De most idősebben, ahogyan egyre jobban megértem, hogy mi a zene, egy csomó mindent megértettem azokból a zenékből is, amelyek iránt nem érdeklődtem komolyan. Ha elveszed a popkultúra elemeket az olyan témákból, mint a „You Only Live Twice” vagy a „Goldfinger” [amely az előző albumukon hallható], akkor csak a gyönyörű harmóniák és dallamok maradnak. Duónk csupaszra vetkőztetett kontextusában pedig a muzsika esszenciájára tudunk koncentrálni. Mindig is rendkívül megszállott voltam egy-egy darab forráskódjával, amiből minden pici részletet meg lehet érteni, mint például a John Barry téma hangszerelését. Thomas [Morgan] pedig egy ideális társ ebben, mivel valahogyan mindig a témán belülről muzsikál.”

 

Amikor pedig az ún. Americana darabokról van szó, mint például a lemezen helyet kapó „Red River Valley”, Frisell Sonny Rollins hatásáról beszél: „Sonny egy fáklya volt az éjszakában. Amikor hihetetlen odaadással és tisztelettel játszotta a „I’m an Old Cowhand”-et a Way Out West albumon – egyike az első LP-imnek –, mintha a villanyt kapcsolták volna fel. A későbbiekben pedig, amikor Larry Coryell-lel bekerültünk Gary Burton bandájába, Bob Dylan és country témákat játszottunk. Mindmáig leginkább olyan zenészekkel szeretek játszani, akik nem teremtenek a zene komplexitásának fokával arányos hierarchiát, mert szerintem a country-nak is megvannak az igazi mélységei.”

 

Az albumon helyet kapott két Thelonius Monk kompozíció feldolgozása is, a címadó „Epistrophy" és a „Pannonica", mindkét értelmezés egy amolyan önálló ékkő mindenkinek aki szereti Monk szerzeményeit újragondolva hallgatni. A Frank Sinatra „In the Wee Small Hours of the Morning” téma pedig egy remek záródarab: az akkordszövet, amibe Frisell beburkolja a dallamot Morgan játékával ismét kinyílik és az a finom elegancia, amivel elringatják a hallgatót az egész albumra jellemző. Egy pihentető kaland, nyugodt estékre.

 

Előadók:

Bill Frisell – gitár

Thomas Morgan – nagybőgő

 

Elhangzó szerzemények:

1) ALL IN FUN (Jerome Kern, Oscar Hammerstein II)
2) WILDWOOD FLOWER / SAVE THE LAST DANCE FOR ME (Joseph Philbrick Webster, Maud Irving, Mort Shuman, Doc Pomus)
3) MUMBO JUMBO (Paul Motian )
4) YOU ONLY LIVE TWICE (John Barry, Leslie Bricusse)
5) LUSH LIFE (Billy Strayhorn)
6) EPISTROPHY (Thelonious Monk)
7) PANNONICA (Thelonious Monk)
8) RED RIVER VALLEY (Traditional)
9) IN THE WEE SMALL HOURS OF THE MORNING (David Mann, Bob Hilliard)