Főkép

Tulajdonképpen mindig kedveltem az olyan regényeket, melyek olvasása során nem csupán a jelen (a regény jelene) ismerhető meg, hanem a cselekmény valamely szála visszarepíti az olvasót a múltba is. Márpedig A menyasszonyi ruha a múlt több időszakába is visszanyúlik: a jelen után hirtelen 1912-ben vagyunk, néha 1939-ben járunk, máskor 1968-ban találjuk magukat, majd ismét a jelenben. Rachel Hauck egy különleges, egyedi menyasszonyi ruha köré szőtte a négy menyasszony történetét, akik valamiképp kapcsolódnak egymáshoz akkor is, ha erről jóideig nincs tudomása senkinek sem.

 

Míg ketten közülük inkább csak mellékszereplői (habár fontos mellékszereplői), addig a másik két hölgy egyenrangú főszereplője a regénynek. Érdekes olvasni arról (és összehasonlítani), hogy egy menyasszonyi ruha, annak elkészítése, beszerzése milyen módon történt, milyen jelentőséggel bírt 1912-ben, illetve napjainkban. Valljuk be: ritka kivételektől eltekintve szinte minden kislány már óvodás korától álmodozik arról, hogy milyen lesz a menyasszonyi ruhája – még ha az elképzelés változik is az évek során. No de létezik-e olyan menyasszonyi ruha, mint amely ebben a regényben igen fontos szerepet tölt be? Lehet-e hit, a megváltás, az örök szerelem megtestesítője, néma, de nagyon is beszédes szószólója vagy jelképe? Van-e valamiféle varázsereje ennek a bizonyos ruhának? Miben rejlik a különlegessége, és hogyan lehetséges az, hogy száz év elteltével is hibátlan maradt?

 

Sok titokra derül fény a sorokat olvasva. Mese, álom, képzelődés vagy valóság a négy menyasszony életében egy-egy hihetetlennek tűnő részlet? Sok kérdést hagy nyitva a szerző e tekintetben, a válaszokat az olvasó fantáziájára bízza. Az olvasmány javarészt izgalmas fordulatokkal teli, legalábbis számomra az 1912-es évekbeli menyasszony sorsa mindenképp, valamint napjaink menyasszonyának az élete is.

 

A másik két menyasszony életútjának szerintem kevés részt szentelt a szerző, pedig az ő sorsuk is érdekesen alakult – úgy éreztem, szívesen olvastam volna róluk többet. Bár mindkettejüknek részül jutott az igaz szerelem, de míg egyikük életre szóló házasságban élhette ezt meg, másikuknál komoly tragédia árnyékolta be azt a boldogságot, melyet a varázslatos menyasszonyi ruhát viselve az oltár előtt megélt és a további életére remélt a választott férfi oldalán. De ki a regényben ritkán, de igen jelentőségteljesen feltűnő, ismeretlen férfi? Miért szerepel mindjárt a könyv első oldalán a „Jézusnak, a dicsőséges vőlegénynek” mondat? Ennek eldöntése is az olvasóra van bízva, bár utalások, célzások, segítségek vannak a válasz megtalálására.

 

Szerintem túl kiszámíthatóra sikeredett a végkifejlet (hiszen gyakorlatilag tudni lehetett előre, hogy melyik menyasszony melyik férfival áll végül az oltár elé), ez azonban nem baj, semmit sem von le az olvasmány nyújtotta kikapcsolódás értékéből. Nekem kissé „csöpögősre” sikeredett a két esküvő, mindkettő meseszerű, olyan amilyen szinte csakis rózsaszín lányregényekben, igazi romantikus filmekben szokott előfordulni – habár az is lehet, hogy 1912-ben egy ilyen házasságkötés simán megtörténhetett, és talán ma is előfordulhat.

 

Egy igen romantikus, úgymond igazi lányregénynek tartom ezt a művet: szép és kedves történet egy varázslatos ruháról és viselőiről, kellemes kikapcsolódást nyújtott az olvasása. A hit és az örökéletű szerelem kétségkívül nagy hangsúlyt kap a regényben, és ezekre az igaz értékekre valóban érdemes is odafigyelni napjainkban is.