Főkép

Múlt héten írtam a mordvin Merema csoportról, akiknek elsődleges célja a népi hagyományok kutatása, megőrzése és megismertetése a világgal. Nos, hasonló szellemben alakították meg 2004-ben Nepál fővárosában, Katmanduban a Kutumba együttest, gyakorlatilag ők is ugyanerre törekednek, mert fontosnak tartják a nepáli zene sokszínűségének megőrzését/bemutatását – ezt lehetőségként látják a különféle népcsoportok jogainak biztosítására, a különbözőségek megismerésére. A globalizáció árnyékában igyekeznek megszólítani a fiatalokat, és arra ösztönözni őket, hogy fedezzék fel a tiszteletet, a méltóságot és a szórakozást a zene energiájának és szépségének segítségével.

 

Érdekes módon a zenekar fejlődését, különböző irányokba való továbblépését részben a negatív kritikáknak köszönheti. Amikor megszólták őket, hogy unalmasak, mert mindig ugyanazt a műsort játsszák, elkezdtek más muzsikusokkal együttműködni, illetve az ország addig részükről elhanyagolt tájainak zenéivel ismerkedni. Azt nagyon sajnálom, hogy nem vagyok kellően tájékozott a nepáli népzenében, így nem ismerem fel, melyik szám milyen gyökerekből táplálkozik.

 

Mára nem csak hazájukban népszerűek, pedig az általuk játszott instrumentális muzsika nem nevezhető a rádiók kedvencének, viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy aki életében egyszer is látta őket a színpadon, az nem felejti el őket egyhamar, mi több, a rajongói állapot bekövetkezte valószínűsíthető.

 

A tavaly megjelent lemezük annak az utazásnak a hatására született meg, amikor felkeresték a Skót-felföldet. Gondolom, ők is rácsodálkoztak arra, hogy a hasonlóan dimbes-dombos táj mennyire másként hatott zeneileg az ott élőkre. Azért azon biztosan felvonná mindkét szemöldökét bármely skót dudás társulat, hogy miként szólalnak meg ezek a skót dallamok a hagyományos nepáli hangszereken. A sokévnyi tapasztalat birtokában a Kutumba tagjai olyan lazán keverik a két kultúrát, hogy az átmenetek gyakorlatilag észrevehetetlenek, csak arra figyeltem fel mindig, hogy már nem ott vagyok, mint pár taktussal korábban.

 

Jó példa erre az első kompozíció (Samisran), amiben nemcsak Skócia van jelen, hanem Nepál, és egy csipet India. Érdekes ellenpólust képvisel a ritmusszekció és a dallamot adó fúvós, illetve vonós hangszerek csoportja, de a csúcspontot számomra az jelentette, amikor az utolsó percben felgyorsult a tempó – komolyan mondom, szinte látni véltem a skót szoknyás dudásokat magam előtt.

 

Legjobban azok a számok tetszettek, amelyekben skót dallamokat használtak fel (Samisran, Sannani, Farewell to Erin), no meg az indiai ihletésű „Image (Chabbi)” és a „Gurju Paltan” – ezek olyanok, mintha rágát hallgatnék, csak egy kicsit másként. De az egész albumra érvényes a korábbi megállapításom, miszerint: „Egyszerre hipnotikus és megnyugtató, amit csinálnak, valamint kellőképpen egzotikus és nem utolsó sorban hagyományos.” Ezt még annyival egészítem ki a lemez meghallgatása után, hogy ez a zene helyenként bizony mozgásra, táncra csábít.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Samisran, Farewell to Erin, Gurju Paltan

2019-ben megjelent album (szerzői)

Weboldal: hhttps://www.kutumbaband.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Arun Manandhar – Tungna, Arbajo

Kiran Nepali – Sarangi

Pavit Maharjan – nepáli ütőhangszerek

Raju Maharjan – nepáli ütőhangszerek

Rubin Kumar Shrestha – bambusz furulya

Siddhartha Maharjan – nepáli magas hangok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Samisran
  2. Sannani
  3. Da Mirrie Boys O Greenland
  4. Farewell to Erin
  5. Image (Chabbi)
  6. Gurju Paltan
  7. Barpak 12.01.72