Főkép

Neil Gaiman Locus-díjas novellájából, a „Smaragdzöld tanulmány”-ból az Eisner-díjas Rafael Albuquerque rajzolt képregényt, melyet keménykötésben adott ki a Fumax, a tőlük megszokott magas színvonalon, Limpár Ildikó értő, remek fordításában. A novella először anno a Törékeny holmik című gyűjteményben jelent meg magyarul (úgy 12 éve), és ízig-vérig Gaiman-cucc. Neil egy szerkesztő barátja felkérésére írta, aki a lovecrafti világot Sherlock Holmeséval keverő sztorit rendelt. Gaiman pedig megcsinálta, olyan frankón, színesen és csavarosan, ahogy csak kevesen tudnák.

 

Az alternatív viktoriánus kor sokak kedvenc témája-háttere, Alan Moore überzseniális, A Pokolból című képregénye vagy szintén tőle a Különleges úriemberek szövetsége sorozat (hahó, hol van már a 2. kötet?!) is egy többé-kevésbé elferdített 19. század végi, 20. század eleji világban játszódik, vagy épp Theodora Gosstól Az alkimista lányának különleges esete. Mindnek megvannak a maga sajátos vonásai, de mind olyan erős, hogy kellett egy kis idő, míg hozzászoktam a Smaragdzöld tanulmányéhoz. De aztán ráállt a szemem Albuquerque borongós színezetű, sajátos technikájú illusztrációira.

 

Az átirat szinte szóról-szóra követi a novellát, némileg a régi Füles magazinban megszokott, sok mindent írásban közlő módon (az eseményeket a kiváló detektív barátja írja le, aki maga megjárta Afganisztán poklát). Van pár nüansz, ahol viszont „kimaradt pár szó” az eredeti követésében, ezeken a pontokon esetleg nehéz megérteni, miről van szó, de a csavar így is üt, na meg Gaiman eredetije is hagy némi teret a spekulációnak.

 

Ahogy a novella, a képregény is zseniálisan keveri össze a Lovecraft által meg(rém)álmodott kozmikus iszonyatot a Holmes-i deduktív módszerrel, a csavar viszont nagyon is Gaimanre vall. Ördöngös egy fickó.

 

Az egyetlen hibája ennek a kötetnek az, hogy rövid, ahogy a novella is. Meglehet, Neil úgy volt vele, olyan sokan nyúltak már ehhez a korszakhoz, hogy nem látott benne elég fantáziát, hogy folytassa, és ennek valahol örülök. Cserébe a képregény képi világa van olyan összetett és érdekes, hogy többször is érdemes végignézni.