Abszolút Töri – Wéber Anikó: Az ellenállók vezére / Mészöly Ágnes: A királyné violája

A magyar történelemoktatást, különösen a tankönyveket és a számonkérés rendszerét számos kritikával lehetne illetni, és én is szívesen megtenném, ha éppenséggel arra vállalkoztam volna, nem pedig arra, hogy könyvismertetőt írjak. Maradjanak hát a hiányosságok és a nagy csendek most számonkéretlenül, és inkább beszéljünk arról, miért szuper dolog, hogy létezik a Pagony Abszolút Töri sorozata.

Nem újdonság, hogy az időutazó fiatalokon keresztül egy-egy történelmi kor vagy sorsfordító esemény sokkal érdekesebben és színesebben bemutatható, mint amire egy iskolai tanóra lehetőséget ad, és a magyar ifjúsági irodalomban sok kiváló példa létezik erre, elég csak Bogáti Péter könyveire (A Halló, itt Mátyás király! eléggé adja magát A királyné violája kapcsán) vagy a népszerű Időfutár-sorozatra gondolni.

Az Abszolút Töri eddig megjelent két kiadványában – Wéber Anikó: Az ellenállók vezére és Mészöly Ágnes: A királyné violája című könyvében – viszont nem csupán egy-egy remek kaland szerepel, de a kötetek végén található kiegészítő szövegek a megjelenő történelmi személyiségeket is a helyükre teszik, összevetve a valós és a fiktív történéseket, és még többet árulnak el a cselekmény hátteréről, hogy az olvasó onnantól már maga folytathassa a nyomozást a múlt útvesztőjében.

A két könyvről érdemes együtt beszélni, mivel nemcsak a kötetek szerkezete, de a kerettörténet is közös: egy budai gimnázium (a fiktív Vitéz László) udvarán vénséges fa áll, amelyhez feltűnően sokat látogat el az iskolai büfés, Tempi néni. A büfében csupa olyan csemege kapható, ami sehol máshol, honfoglalás kori lepény és Kossuth-kugler, fügés Mátyás és még számos furcsaság – nem is csoda, mert ahogy a diákok némelyike felfedezi, Tempi néni egy időkazamatán keresztül más korokba képes ellátogatni.

Az ellenállók vezérében két gyerek, Kristóf és Viktória keverednek vissza a 19. századba, a kiegyezést megelőző felbolydult hetekbe, és azonnal szemtanúi lesznek annak, hogy egy Kristófra szinte megszólalásig hasonló fiút elrabolnak. Amikor Kristófot a nemes Aranykurthy család messziről érkezett rokonnak véli, a két mai diák kénytelen belemenni a színjátékba, hogy felderítsék, miért volt szükség az emberrablásra, és mire készülnek a titokzatos ellenállók, akik a kiegyezést ellenzik. Miközben bujkálnak és nyomoznak – bevonva hamis unokatestvéreiket is a titokba –, megismerkednek nem csupán a korszakra jellemző nemesi mindennapokkal, a magyar társadalom különböző rétegeivel, de olyan történelmi személyekkel is, mint Andrássy Gyula gróf, Deák Ferenc és Erzsébet királyné.

Az időutazós történetekből jól ismert tiltás – nehogy megváltoztasd a múltat! – itt is érvényes, és ez további feszültséget hoz a történetbe. Kristóf és Viktória igyekeznek pártatlanok maradni, de ez nem könnyű, mivel a kiegyezéssel kapcsolatban az akkori magyarság is megosztott volt. A különböző oldalak érvelése a különféle szereplők szájából sokkal érthetőbbé teszik az akkori vívódásokat, és mindaz, ami utólag, a 21. század elejéről „egyértelműnek” tűnt a két diák számára, mint kiderül, korántsem fekete-fehér. Különösen fontosnak gondolom, hogy a regény megingatja az utókor magabiztos értékítéletét, amely a későbbi események tükrében túl könnyen ítél „helyesnek” vagy „helytelennek” döntéseket, és azokat igyekszik a maguk komplexitásában bemutatni.

Mindeközben a könyv mint regény is megállja a helyét, sőt. A Pagony a kortárs ifjúsági irodalom két nagyágyúját kérte fel a feladatra, és ez megmutatkozik a cselekmény fordulataiban, a karakterek árnyaltságában, a minden részletre kiterjedő hitelességben és átéltségben. Amikor a szereplők megszólalnak, azt ki-ki saját korát és hátterét képviselve teszi, a mából visszakerült diákok problémái, szorongásai és barátságuk dinamikája pedig a személyes történetüket is lebilincselővé teszi.

A királynő violájában ugyanez a profizmus jelenik meg. A gimnáziumnak ezúttal három diákja kerül át Mátyás király korába, és bár maga a király csak villanásnyi időre jelenik meg, egy pillanatig sem hiányoljuk, annyira különlegesek az emberei és a családtagjai. Mátyás, ha jelen volna, könnyen ellophatná a show-t, holott a körülötte forgolódó udvari népek a maguk módján szintén páratlanul érdekesek, mint például Hippolit esztergomi gyerek-érsek és Corvin János, Mátyás balkézről született fia.

Martin, Kende és Betti vándorzenésznek adják ki magukat, így keverednek bele egy összeesküvésbe, amely kezdetben egy újfajta és igen értékes hangszer, egy hegedű (viola) körül forog. A hegedűt a török Dzsem herceg adta ajándékba Beatrix királynénak, de a messzi Itáliából kellett hozzá zenészt hozatni, aki megszólaltassa. Amikor a hangszernek nyoma vész, az udvarban diplomáciai katasztrófától tartanak, és a három mai diákra és Corvin Jánosra hárul a feladat, hogy megtalálják a tettest, lehetőleg még Dzsem herceg érkezése előtt.

Ezúttal azonban már az időutazásról és az annak titkát őrzőkről is több minden kiderül, és ez a három gyerek már egyáltalán nem olyan óvatos a jövőbeli események kifecsegésével kapcsolatban, mint az első kötet párosa – ami további bonyodalmakhoz vezet, és a veszély, ami a triót fenyegeti, még nagyobb.

A modern kori diákok leleménye és tudása sokszor segíti őket a kalandok során, de az már az író ügyességének köszönhető, hogy nem uralkodnak el a történeten, és megadják a teret és a tiszteletet a korabeli alakoknak is. A hatszáz év előny valóban nekik dolgozik, de a megoldást csak az hozhatja el számukra, ha összefognak a múlttal.

És miután a történetnek vége, minden egyes korabeli szereplő újabb történeteket hoz magával, amelyeket az olvasó most már önállóan is felderíthet a kapott segítséggel. És biztos, hogy meg is fogja tenni: mert A királyné violája, mint minden jó könyv, felkelti a vágyat még több jó történet iránt.

Így is lehet történelmet tanítani – de nem is ez a jó szó: a két könyv rámutat egy-egy ajtóra az ajtók hosszú sorában, és rádöbbent arra, hogy az ajtónak nem csupán számozása van és nemcsak a kulcslyukon lehet bekukucskálni, hanem ki is lehet nyitni, és mögötte fantasztikusan sokszínű és komplex világ terül el.