Paul Auster: Mr. Vertigo

Mindenképpen jó látni, hogy gyakorlatilag már (pár kivételtől eltekintve) az összes Paul Auster-kötet újra elérhető a hazai piacon, így már az olyan viszonylag kevésbé ismertek is, mint a néhány hónapja újra megjelent Mr. Vertigo. A 21. Század Kiadó által indított életműkiadás példátlan gyorsasággal és sikerrel hódította meg a hazai közönséget és követendő például szolgálhat sokaknak.

Vagy egy tucat Auster-kötet elolvasása után azt hiszem, hogy eléggé képben vagyok a szerző munkásságával kapcsolatban, és elmondhatom, hogy a Mr. Vertigo véleményem szerint az olyan „lightosabb” Auster sztorik közé tartozik, mint például a Timbuktu. Mert bár itt is megvan minden, ami a newarki születésű alkotót mindig jellemezte, de egy kicsit talán rutinszerűbben és kevésbé kidolgozott módon előadva, mint a jelentősebb regényeinél.

A történetünket egy nyugdíjas korából visszaemlékező férfi, Walter Rawley meséli el, aki pont olyan kalandos és hullámvasútszerű életutat járt be, mint a legtöbb Auster-hős. Az árva fiú mindössze nyolcéves korábban találkozik Yehudi mesterrel, a karizmatikus mágussal, aki megígéri neki, hogy ha vele tart, pár év múlva megtanítja őt repülni.

Innen kezdve pedig elindul az életen át tartó kalandok sorozata, melyek során olyan furcsa figurákkal akad össze, mint a már említett magyarországi zsidó származású mesterrel, egy hallgatag, terebélyes indián asszonnyal, egy hallatlanul okos, ám testileg sérült néger fiúval, sima modorú maffiózókkal, világhírű baseballsztárokkal, de persze nem maradhatnak el a szokásos rosszfiúk sem, akik igyekeznek feltartóztatni Waltot az útja során. Közben pedig hol fent, hol pedig lent, de itt tényleg szó szerint. Siker és bukás, sztárság és kolduslét, csillogás és szürke munkásélet.

Az események szinte filmszerűen peregnek a szemünk előtt, alig van megállás, miközben furcsa szlengben adja elő az egykor repülni is képes Walt a kalandjait, az olvasónak többnyire kellemes kikapcsolódásban lehet része. Viszont csak kellemes kikapcsolódásban, nem igazán többen. Nekem pont ezért volt ezúttal egy kis hiányérzetem, mert sok figura vagy fordulat érződött ezúttal kicsit a semmiből jövőnek vagy a hajánál fogva előrángatottnak (ez persze általában jellemző is a szerző köteteire, és többnyire jól is áll nekik), és úgy éreztem, hogy gyakran csak azért kerülnek elő, hogy jöhessen egy újabb elképesztő fordulat, egy újabb hihetetlenül nagy kaland az élettörténetben, ami egy idő után egy csipetnyit monotonná tette az egészet.

Ezzel együtt is azt tudom mondani, hogy aki ismeri a szerző eddigi műveit, annak valószínűleg ez is be fog jönni, sőt, aki még sosem olvasott Austert, annak a Mr. Vertigo – a maga könnyedségével, fantáziájával – tökéletes beugró lehet az életműbe. Várom a következő darabot, és csak remélni merem, hogy a körülményekhez képest hamar eljut a boltok polcaira.