Főkép

Sokadszor kezdem úgy az ajánlómat, hogy a Jaffa Kiadó megint meglepett mindenkit és egy irodalmi gyöngyszemet jelentetett meg. Ezúttal Kosztolányi Dezső és Radákovich Mária levelei nyomán fedezhetjük fel a híres író életének utolsó pár hónapját megédesítő szerelmet, mely csak első ránézésre tűnik könnyűnek, egyszerűnek és magától értetődőnek. A valóság sokkal racionálisabb, és még csak nem is egyszerű félrelépés és szerelmi háromszög ez a kapcsolat.

 

Légrádi Gergely író és ügyvéd megvásárolta a Radákovich-hagyatékot, és a benne fellelt leveleket közkinccsé szerette volna tenni. Ezért felkérte Bíró-Balogh Tamást, hogy nézze át őket és írjon kísérőtanulmányt hozzájuk. A Radákovich-szerelem nem újdonság, legelőször Kosztolányi Dezsőné 1938-ban megjelent, férjéről írt regényes életrajzában olvashatunk a kapcsolatról, de név nélkül. Ezzel is kisebbítve erejét, hatását. Aztán egyre többször bukkan fel az irodalomtörténeti körökben (Rolla Margit, Arany Zsuzsanna, Nyáry Krisztián), főleg Mária visszaemlékezéseire támaszkodva, melyet Vargha Balázsnak mondott fel magnóra. De a levelezésük eddig nem látott napvilágot. Tehát ez a szerelmet szinte minden létező nézőpontból láthatjuk: beszél róla a két érintett, a házastársak, a barátok, és mindezt Bíró-Balogh Tamás, értő, értelmező vezetése mellett.

 

A későbbi szerelmesek egy visegrádi üdülőben találkoznak először 1935 júliusában. Kosztolányi a feleségével, Mária a férje nélkül, a kisfiával tartózkodik ott. Érdekes, hogy nem azonnal lesz szerelmes a férfi, hanem jó pár nap telik el úgy, hogy észre sem veszi őket. Aztán nem lehet tudni, hogy miért, de felfigyel Máriára, és mintha megbabonázták volna, a következő pár hónap csak róla szól az életében. Mintegy jutalomnak éli meg ezt a késői szerelmet a szenvedéseiért, de ez az érzelem nem olyan mély, inkább teremtő lesz az életében. Mintha azért értelmi szinten valamelyest koordinálná ezt a kapcsolatot és az ehhez kapcsolódó érzelmeket, hogy ne vigye el az ár, hanem önmagának felhasználhassa és mintegy beosztva, a hátralévő idejében remekműveket írhasson a szerelem erejéből táplálkozva (Szeptemberi áhitat). Tehát Máriát önhatalmúlag múzsává emeli, és felhasználja a kapcsolatukból fakadó kreatív energiákat, de visszaadni ezt nem neki szeretné, és vele megosztani, hanem a világnak adni versek, novellák formájában. Nagyon érdekes ennek a szerelemnek a lélektana, melyet a könyv kitűnően árnyal.

 

A kötet végén aztán megjelenik a harmadik nő is Kosztolányi életében, nevezetesen Ádám fia korábbi dajkája, Zsemberiné Keresztes Erzsébet, aki fizikailag sem távolodott el Kosztolányitól (a szemben lévő házban lakott a férjével), és akiről Édes Anna alakját formázta. Az író haláláig napi kapcsolatban voltak. De ez az affér nyilván sohasem lehetett egyenrangú és veszélyes a házasságára nézve, ezért Kosztolányi Dezsőné szemet hunyt felette. De mindenesetre érdekes irodalomtörténeti adalék, melyről most olvashattunk először.

 

Bíró-Balogh Tamás a tőle megszokott alapossággal dolgozta fel ezt a témát, de mindezt olvasmányosan, érdekfeszítően. Bár kényes területre pillanthatunk be általa, ezt mégsem szenzációhajhász stílusban teszi, hanem kellő tisztelettel és távolságtartással. Ajánlom mindenkinek, aki Kosztolányi Dezső életéről olvasna egy letehetetlen elemző munkát.