Főkép

Biztos vagyunk úgy páran, hogy igazából akkor jövünk rá valaminek a hiányára, amikor hosszú idő után újra találkozunk vele. Legyen az ember, étel – vagy zene. Pontosan így jártam, amikor pár héttel ezelőtt, egy világzenei slágerlista hallgatása közben meghallottam az ír The Bonny Men együttes harmadik lemezének egyik számát. Nem volt benne semmi extra, és már azt sem tudom megmondani, hogy jig vagy reel keltette fel a figyelmemet (utólag belegondolva reel lehetett), de azonnal éreztem, a tudatalattim ezt hiányolta az utóbbi hónapokban. Márpedig a tudatalattival legalább annyira értelmetlen vitát kezdeményezni, mint fogorvossal vitatkozni a megfelelő fúróhasználatról.

 

Szerencsémre az együttes nagyon gyorsan válaszolt a megkeresésemre, és azóta mondhatni napi rendszerességgel hallgatom a The Broken Pledge albumot. Annyi már első hallásra kiderült a héttagú dublini társulatról, hogy komolyan veszik a zenei tradíciókat, és hagyományos ír dalokat játszanak, amelyek között régi és új egyaránt előfordul. Amiben ők mégis mások, mint a többi hagyománytisztelő ír zenekar, az nem más, mint az újítások iránti nyitottságuk.

 

Ez például rögtön az album első „Jenny's Welcome to Charlie” nótájában kiderül, ahol kapásból didgeridooval indítanak, hogy megállíthatatlan lendülettel száguldjanak tovább. A hegedűsök nem tudnak lassítani, és persze ott van mögöttük Conor Lyons többszörös bhordán világbajnok, aki hozzájuk hasonlóan brillíroz. Persze nekem egyetlen szám sem ismerős, így nem tudom megmondani, mennyiben térnek el az eredetitől, az viszont még mindig nagyon tetszik, ahogyan két-három különböző dalt egybekomponálnak.

 

Gyakorlatilag mindegy, hogy instrumentális vagy énekkel kiegészített nótáról van szó, a zenészek mindig megtalálják a módját, hogy vagy táncra buzdítsanak (nagyon sok reel került a lemezre), vagy egyszerűen erőt, energiát közvetítsenek. Erre jó példa szerintem a „Tunnel Tigers” című tétel, amiben fantasztikus a kórus, a férfi és női ének váltakozása, kiegészítve a zenéből áradó kimértséggel – ezt tényleg hallani kell.

 

Mondjuk azzal a hangszeres tudással, amivel ez a hét muzsikus rendelkezik, nem kunszt elbűvölni a hallgatókat, de ők mindezen túl úgy tartják meg a hagyományokat, hogy közben kortárssá, frissé, elevenné varázsolják. A zongora (Natalie Ní Chasaide) és a buzuki szerintem például egyáltalán nem tekinthető hagyományos ír hangszernek, mégis jól illik ebbe a környezetbe (Julia Clifford's / The Chapel Bell). Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy élőben még jobbak, mint a lemezen, ezért jó lenne őket egyszer látni élőben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Jenny's Welcome to Charlie, Tunnel Tigers, Repeal of the Union / O' Connell's Trip Parliament

2020-ban megjelent album (Szerzői)

Weboldal: www.thebonnymen.ie

 

 

A zenekar tagjai:

Turlough Chambers – fuvola, hegedű

Natalie Ní Chasaide – zongora, harmonium, hegedű, ének

Conor Lyons – bhordán, buzuki, 12 húros gitár, ének

Moss Landman – fuvola, furulya

Adam Whelan – buzuki, ének

Maitiú Ó Casaide – uilleann duda, fuvola, hegedű, ének

Barry Lyons – gitár, szintetizátor, ének

 

Közreműködők:

Steve Cooney – didgeridoo, basszusgitár

Tim Doyle – hegedű

Martin Johnston – cselló

Adele Johnston – brácsa

Rónán O’Neill – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Jenny's Welcome to Charlie
  2. Port Sheáin tSeomsaimh / The King's Arrival / The Rakes of Kildare
  3. Tunnel Tigers
  4. The Sandmount Reel / The Broken Pledge
  5. An tSean Bhean Bhocht (song)
  6. Rodney's Glory / Pigeon on the Gate / Patsy Touhey's Reel
  7. The Clergy's Lamentation
  8. Julia Clifford's / The Chapel Bell
  9. The Sun is Burning
  10. Repeal of the Union / O' Connell's Trip Parliament