Főkép

Miután a Vad Virágok Könyvműhely szuperül kiadta az összes Kázmér és Huba gyűjteményt, elvileg nem maradt semmi, aminek a rajongók örülhettek volna. Az eredetileg Calvin and Hobbes (beszédes nevek!) címen 1985 és 1995 között futott képregény-sorozat minden idők egyik legsikeresebbike volt. Egy hatéves, égetnivalóan jófej kölyök és az ő plüsstigrise volt a két cím- és főszereplő (utóbbit jellemzően csak Kázmér látta élő, mozgó, beszélő lénynek), és hogy mindmáig hatalmas rajongótáboruk van, az annak köszönhető, hogy az író-rajzoló Bill Watterson a gyermekkor és az akkori csínyek mókás-vidám ábrázolásán túl rengeteg gondolatot és zseniális ötletet tett a sorozatba. A napi ill. hétvégi képsorok mindmáig előfordulnak magyar sajtóorgánumokban is.

 

Hanem Watterson mindig amolyan magának való figura volt. Vagy az is lehet, hogy nem, de hogy a privát szférájára nagyon vigyázott, az biztos, ahogy a képregénye szellemiségére, értékeire is – sosem engedte például, hogy bármiféle merchandise termék jelenjen meg K&H képével (plüssfigurától a bögréken át az alsógatyákig bármi, amire rátehették volna a két fazont, hogy rajongók tömegei vásárolják tonnaszám). A szórakoztató iparban (vagy akármi egyébben) is szokatlanul szigorúan tartotta magát az elveihez, nagy csatákat vívott a napi képregény-csíkokkal kereskedő szindikátusokkal, a szerzői kreativitás és szabadság védelmében. És amikor a sikerei csúcsán abbahagyta, azt azért tette, mert úgy érezte, onnan már önmagát ismételné.

 

Ezen kötet valójában egy kiállítás katalógusa, melyet a Watterson számos eredeti rajzát-festményét őrző Billy Ireland Képregénytár és Múzeum szervezett a szerző részvételével. Watterson még képregényes vonalon aktív évei alatt sem nagyon adott interjút, így az itt olvasható, hosszú kérdezz-felelek önmagában is aranybánya a rajongók számára. Emellett a kötet tartalmaz számos kommentárt és kulisszatitkot, amiket Watterson az eredeti rajzokhoz írt. Ezek rávilágítanak, micsoda irdatlan munka van akár egy-egy képsorban is, nem hogy egy ekkora életműben. Plusz további képsorokat kapunk, a sorozat legfőbb témái-kérdéskörei szerint bontva, továbbá azon képregényekből is láthatunk ízelítőt, amelyek Wattersonra hatottak, gyermekkorától kezdve pályája elejéig. Aztán egy idő után már ő maga lett akkora hatású rajzoló-író, hogy az máig érződik – kreativitása, a művészi szabadság melletti kiállása, illetve szépséges tájképei (melyeket főleg a hétvégi, nagyobb terjedelmű képsorokhoz festett) mind új utakat nyitottak meg a képregény médiumában.

 

De az sem mellékes, hogy ma ugyanolyan szórakoztató és élvezetes élmény ezeket a képsorokat nézegetni és olvasni. Pláne ebben a gyönyörű kiadványban, mellyel az egyetlen problémám, hogy a képsorokon kívüli egyéb szövegek fordítása némileg fésületlenül került be a kötetbe, egy jó szerkesztő még javíthatott volna rajta. Ezzel együtt a rajongók számára ez nem is, hogy kötelező, sokkal inkább ajándék.