Főkép

Minden bizonnyal furcsa lehet majd’ hetvenévesen úgy istenigazából befutni, főleg úgy, hogy az adott személy az addigi egész életét már egyébktént is az irodalomnak szentelte, de az amerikai Sigrid Nunezzel ez történt. Pár hete magyarul is megjelent művével, A baráttal nemcsak az eladási listákat vezette sokáig, de az egyik legrangosabb egyesült államokbeli könyves elismerést, a National Book Awardot is elnyerte.

 

Én viszont nemcsak a pozitív kritikai visszhang és a rangos díj miatt vettem kézbe ezt a kötetet, hanem a témája miatt is. Ugyanis az eddigi legjobb, gyász témájú könyv, amihez szerencsém volt (Helen MacDonald: H, mint héja), szintén egy ember-állat kapcsolatot középpontba állítva beszélt egy súlyos traumáról. A kettőt összevetve azt kell mondanom, hogy Nunez sokkal többfelé kalandozik ezen az alig kétszáz oldalon, mint tette azt a brit kolléganője, de a végeredmény itt is magáért beszél.

 

És hogy mi a titka ennek a közeli, szeretett barát öngyilkosságát feldolgozni kívánó műnek? Talán az egyedisége, az öntörvényűsége. Mert ez a könyv tényleg egyedi, annak ellenére, hogy egy tapasztalt olvasó már minden bizonnyal előre fogja sejteni a főbb fordulatokat és a végkifejletet. És öntörvényű is, hiszen a német, kínai és panamai felmenőkkel is rendelkező írónő deklaráltan a szöveg alkotójaként, és amúgy is egy írói válságban szenvedő emberként aztán tényleg minden fejezetben arról és olyan szabadon ír, amiről és amennyire csak akar. Hiába várják esetleg sokan azt előre (pusztán a borítóból kiindulva), hogy ez egy szimpla „kutyás könyv” lesz, ez – szerencsére – nem így van.

 

Hogy csak tényleg pár főbb témáját érintsem, hihetetlenül különös az a portré, amit Nunez az elhunytról készít. A #metoo mozgalom korában egészen furcsa, hogy egy olyan ember kerül középpontba, aki nemcsak egész életében falta a nőket (persze úgy, hogy egyik kapcsolatában sem volt hűséges), de aki nem volt rest ágyba csábítani saját, szinte unokái korú hallgatóit sem, ráadásul úgy, hogy tudta, az egész csak hatalmi játszma, és csak a pozíciója miatt kerülnek intim kapcsolatba vele az ifjú hölgyek. Egy olyan ember képét látjuk, aki képes volt elhitetni bármelyik bakfissal, hogy ő egy irodalmi Nobel-díjat érdemlő zseni, és megtiszteltetés minden egyes perc, amit vele tölthetnek. De mit lehet tenni, ha Nunez így fogadta el őt, és így volt hosszú évtizedeken keresztül a legfontosabb ember az életében?

 

Egy másik fontos téma a kortárs amerikai irodalmi körök és az egyetemi élet ábrázolása. Az írónő, aki maga is tanít, igazán bennfentes ebben a témában, és tolla alatt megelevenedik ez a sokszor sznob világ, amely éppen ezekben a pillanatokban változik meg végérvényesen. Narrátorunk sokszor nem tud mit kezdeni azzal, hogy egy olyan jövő bontakozik ki előtte, amiben az tényleg téma lehet, hogy a jól szituált fehér férfiakat (akik gyakorlatilag mióta világ a világ, műveikkel meghatározták az irodalmi kánont) ki lehet, sőt ki kell szorítani az irodalmi életből. Egy olyan jövő, amiben bizonyos témákról már nem lehet beszélni, nehogy megsértsünk vele mások érzékenységét; egy olyan jövő, aminek már nem sok közük van a hihetetlenül gazdag múlthoz.

 

Ezzel párhuzamos az az óriási méretű intertextuális utalásháló, ami teljesen átszövi A barátot. Gyakorlatilag nincs olyan oldal, amiben ne szerepelne utalás más műre (legyen az regény, dráma, film vagy zene), és ne hívna segítségül más alkotókat az igaza alátámasztására.

 

Aztán az az aspektusa is roppant érdekes, ahogy a „barát” szó átkerül az elhunyt férfiról a nőhöz kerülő kutyára, és ahogy hátrahagyja a múltat, és egyre inkább bezárkózik a jelenbe – miközben ezzel párhuzamosan talán a gyász feldolgozása és a bizonyos fokú továbblépés is megtörténik.

 

A barát egy kimondottan értékes és különleges alkotás, ami véleményem szerint azért bizonyos fokig megosztó is lehet, ha az olvasók nem a fent említett összetettségű műre számítanak. Én azonban biztatok mindenkit, hogy tegyenek vele egy próbát, mert a gyász és a veszteség témája (ha tetszik, ha nem) előbb-utóbb mindenkit érinteni fog, és jó dolog, ha egy ilyen mű némileg segíthet benne.