Javier Marías: Berta Isla

Nagyon nincs mit magyarázni, Javier Marías, korunk talán legnagyobb spanyol írója ezúttal is egy ragyogó nagyregényt tett le az asztalra, amely minőségben semmivel sem marad el a korábbiaktól (a teljesség igénye nélkül: A szívem fehér, Holnap a csatában gondolj rám, Rossz kezdet). Biztos vagyok abban, hogy ezt a könyvet a hispán szerző hívei pont azért fogják szeretni, amiért a korábbiakat, és azok, akik eddig nem kedvelték, vagy egyenesen olvashatatlannak tartották Marías írásait, most sem fogják őt a kedvencükké avatni. A Berta Islában ugyanis tökéletesen megvan az összes olyan vonás, amiről egy Marías-szöveg felismerhető, szerethető és utálható.

Mielőtt kifejteném, hogy pontosan mik ezek, ejtenék pár szót a tartalomról: a történet ezúttal is viszonylag kevéssé dominál – mint ahogy a korábbiaknál is megszokhattuk – és ráadásul tényleg annyi, mint amennyit a fülszövegen is olvashatunk. A madridi születésű, félig spanyol, félig angol Tomás Nevinsonról korán kiderül, hogy egy igazi, utánozhatatlan nyelvzseni. Gond nélkül képes megszólalni egy tucatnyi nyelv bármelyik dialektusában és bárkit képes eljátszani első hallásra, ebből kifolyólag gyorsan behálózza a brit titkosszolgálat, ugyanis remek hasznát tudnák venni nem mindennapi képességének. Ennek köszönhetően élete java részét feleségétől, a címszereplő Berta Islától távol kell töltenie, olyan akciók végrehajtásával, amelyekről senkinek sem mesélhet. Aztán egy szép napon, egy balul sikerült bevetés után egyetlen szó nélkül eltűnik, hogy míg mit sem sejtő asszonya (viszonylag) hű Pénelopéként várja haza hites urát, egy angliai kisvárosban tengesse életét a visszatérésére várva…

És most azt külön kiemelném, hogy itt most nem én spoilerezek, hanem a fülszöveg. Persze, ha a Berta Isla pusztán egy szimpla kémregény lenne, akkor ez egy óriási baklövés lenne a kiadó részéről, de szerencsére nem az. Ugyanis Marías ezúttal is az emberi lét mélységeit tárja fel. Arra használja a szokás szerint hihetetlenül művelt, értelmiségi szereplőit, azért kellenek a zsánerszerű fordulatok is, hogy nyugodtan, ráérősen elmélkedhessen olyan témákról, mint a hozzánk közel álló személyek megismerhetősége, illetve megismerhetetlensége, a szerepjátszás személyiségtorzító hatásai, a rendíthetetlen hűség és kitartás értelme, illetve értelmetlensége, a szerelem és a testi vágy anatómiája, a társadalmi berendezkedés változásai az évtizedek múlásával, és persze mindez nyakon öntve az örökösen felbukkanó Shakespeare (V. Henrik) és T. S. Eliot idézetekkel, amelyek minden visszatérésükkor más és más értelemmel telítik meg a szöveget.

Éppen ezek, az amúgy szokás szerint lassú és gyér történetbe helyezett, az eseményeket folyton megszakító esszészerű betétek azok, amelyek miatt ennyire megosztó a spanyol sztárszerző személye. Egyfelől vannak azok, akik imádják ezt a stílust, és hajlandóak elgondolkodni ezeken a bő lére eresztett gondolatfutamokon, meglátásokon, másfelől meg azok, akik szerint ez az egész nem több, mint üres fecsegés, a dolgok felesleges és indokolatlan elnyújtása, felduzzasztása. Nos, nemcsak azért mondom, hogy az első csoportnak van igaza, mert én is közéjük tartozom, de azért is, mert véleményem szerint alig akad még olyan író, aki ennyire kertelés nélkül, ilyen kendőzetlenül beszélne a nagybetűs Emberről.

Olvasás közben meggyőződésem volt, hogy ezek az esszébetétek fogják végig a hátukon vinni ezt a bő félezer oldalnyi szöveget, de hála többek között egy nem várt (és szerencsére a fülszövegben sem említett) csavarnak, a végére még a történet is brutális erővel képes berántani magához az olvasóját.

Zárszóként annyit mondanék, hogy a Berta Isla nem más, mint korunk egyik legnagyobb írójának egy igazán kimagasló alkotása, és mint ilyen, nemcsak a ’70-es, ’80-as évek Spanyolországáról, a hidegháborús kémkedésről és egy hosszan tartó szerelemről, de a hihetetlenül mély és általános jellegű emberábrázolása révén egyben minden olvasójáról is érdemben mesél. Én meg csak bízom benne, hogy ezt minél többen „hallgatják” meg, a Jelenkor meg tartja a jó szokását, és hamarosan újabb kötetet vehetünk kézbe a szerzőtől.