Főkép

Kalapos Éva Veronika az ifjúsági regények (D.A.C.-sorozat, a Massza és a Muszáj?!) után a felnőtteket célzó történetek területére lépett legutóbb megjelent könyvével, az F mint-tel. A fülszöveg egy thrillert ígér némi szociokulturális vizsgálódással, ám ennél sokkal furcsább sztori bontakozik ki 262 oldalon.

 

Az F mint főhőse Fema, aki egy mocskos és mindenféle nedvektől bűzölgő budapesti kerület éjjel-nappali közértjében dolgozik eladóként, munka után pedig várja betegeskedő anyja ápolása és bántalmazó férje a 2x2 négyzetméteres kislakásban. A szürke mindennapok saját lassú kerékvágásukban haladnak, míg fel nem tűnik a zaklatott ügyvédnő és titokzatos üldözője, a Fotós. Fema körül egyre furcsább dolgok történnek, amelyekre nagyon szeretne választ kapni, és elkezdi jobban megfigyelni a részleteket.

 

Kalapos gyakorlatilag folyamatos spoilerezéssel tartja fent a történet feszültségét: minden fejezetet egy rövid leírás előz meg, ahol a bonyodalmakat előidéző Fotós már elrabolta Femát. Innentől a „Hogyan jutott ide?”-kérdés adja mindennek az izgalmát, ám a könyv lényegét egészében mégsem, a fogsághoz vezető út ugyanis idővel még izgalmasabbá is válik, mint annak a vége. Fema szűkre szabott életén keresztül Kalapos kibontja azoknak az embereknek az egész életét, akiket a tömegközlekedésen vagy utcán látunk, de nem veszünk észre. A főszereplő élete egyik villamosmegállótól tart a munkahelyéig, kimozdulni nincs ideje, lakását csinosítani pedig pénze – elég lehangoló, gondolhatja az olvasó kicsit sajnálkozva, miközben örül annak, hogy neki aztán nem ilyen sivár az élete.

 

A szociális körkép célja itt nem feltétlen az érzékenyítés. Persze felfedezhető ilyen törekvés egy Fema-féle karakter szerepeltetésével, hiszen gondolkodásának bemutatásával közelebb hozz minket a szerző hozzá és az ő sorsában osztozókhoz. Viszont sokkal erősebb az az erő a karakterében, hogy pont az olyan problémáiban, mint a gyermekvállalás, a bántalmazó párkapcsolat vagy az apátiába forduló tehetetlenség, magunkra ismerhetünk. Ettől válik kicsit provokálóvá. Provokáló abban az értelemben, hogy egy első ránézésre a könyv valószínűsíthető célcsoportjától nagyon távoli szereplőben mutatja meg önmagát. Hisz őszintén: ki hinné azt, hogy lehet benne és egy kispénzért güriző alkalmazottban közös? Erre a gondolatra felel a cselekményben Fema és az Ügyvédnő kapcsolata is. Két teljesen különböző társadalmi háttérrel rendelkező nő, teljesen más életcélokkal és gondolkodásmóddal, ám szép lassan kölcsönösen rájönnek, mennyire is emberiek egymás számára.

 

Az idegen, de mégis ismerős főszereplő mellett Kalapos autentikus környezetet is teremt szereplői köré. Fema és a hozzá közelállók olyan stílusban közli gondolatait, amilyet hallunk a budapesti 4-6-os villamoson. Ez elsőre kissé sok lehet, de a történet és a karakter teljesen indokolja ezt a beszédstílust. Viszont a meghitt és intim pillanatokat azokhoz illő, irodalminak nevezhető nyelven szólalnak meg, ezzel egy izgalmas törést adva az elbeszélésnek. Utóbbinak nem pusztán esztétikai céljai vannak, hanem a karakterfejlődésében jelentenek fontos állomásokat.

 

Az F mint számos rétege mellett a thrillervonal is tartogat meglepetést és izgalmat azok számára, akik járatosak a zsánerben. A könyv lezárása (ha egyáltalán vehetjük lezártnak a történetet) után egyszerre érez az olvasó ürességet és egyfajta elégedettséget is, így a regény eddigi felépítéséhez hűen a vége is kettős. A rejtély megoldása kapcsán érezhetünk némi csalódottságot (legalábbis nekem olyan érzésem volt tőle, mintha egy felfújt lufi hirtelen kipukkadt volna), viszont abban, hogy miért úgy ér véget Fema kalandja, ahogy, még több megválaszolandó kérdést találni. Így pedig az esetleges negatív érzések után is elégedetten lehet letenni a könyvet, mert ezután is bőven gondolkodásra késztet.

 

Az F mint témáiban és színvonalában minőségi történet, ami egyszerre szórakoztató és sok kényelmetlenséget adó olvasmány. Olvastatja magát, de közben a szöveg számtalan nyugtalanító kérdést dob fel, melyekre nem feltétlen van kielégítő válasz.