Főkép

Árgus szemekkel figyeltem, hogy az Amos Decker-sorozat harmadik része mikor lesz végre magyarul is olvasható. Pár hete megjelent, szóval nem is volt kérdés, beszerzem-e. David Baldacci különleges nyomozója már önmagában megérne egy misét (az FBI-nak dolgozik, pedig csak egy „mezei”, kissé túlsúlyos nyomozó, színeket lát a tetthelyeken, egy baleset miatt képtelen felejteni, a legapróbb momentum is megragad az elméjében), de most a történet viszi inkább a prímet, még gubancosabb lett, mint szokott.

 

A Kiút mindjárt egy erős jelenettel indít: Decker nyomozó az FBI központja előtt egy gyilkosság szemtanúja lesz. Az elkövető magával is végez a tette után. Egyszerű esetnek látszik: megvan a tettes, a gyilkos fegyver, tudják, ki az áldozat. Valahogy mégsem áll össze a kép, és hiába zárná le mindenki gyorsan a nyomozást, Amost nem hagyja nyugodni néhány kérdés. Például: mi lehetett az indíték? És biztosan mindent tudnak a halott nő múltjáról? A kérdések megválaszolása közben újabb rejtélyekre bukkannak, melyek nemhogy közelebb vinnék a csapatot a megfejtéshez, de néha az volt az érzésem, hogy egyre messzebb kerülünk a megoldástól. Közben pedig minél jobban erőltetik az áldozat utáni vizsgálódást, annál nagyobb veszélybe kerülnek...

 

A történet kacifántos lett, minden apró elejtett kis mondatnak óriási jelentősége és szerepe lesz később. Ráadásul többen is dolgoznak a háttérben: van, aki azért, hogy eltüntesse a nyomokat; van, aki azért, hogy az FBI és a katonai hírszerzés közös erővel megoldja az ügyet. Egy új ügynökkel is megismerkedhetünk, Harper Brownnal, aki remélem, a következő kötetekben is felbukkan majd. A szövevényes sztori pókhálóként működik: minden mindennel összefügg, és ha egyszer belekerülsz, a mozdulataiddal csak még jobban belegabalyodsz. Az információk pont jó ütemben lettek adagolva ehhez, lassan csepegtette őket a szerző, esélyt sem hagyva arra, hogy letegyem a kötetet. Mindig érkezett egy új szál, egy új bizonyíték, ami egy másik dimenziót nyitott meg a nyomozásban, különböző lehetséges forgatókönyveket vázolva fel. Baldacci nem hagyja, hogy az olvasó ellustuljon, folyamatosan kattogtatja a fogaskerekeket.

 

Amit továbbra is szeretek ebben a sorozatban, hogy a főszereplők nem kigyúrt szuperhősök, nem tökéletesek, és épp ezért gyakran hibáznak. Nincs mindentudó varázsgömbjük, ami segítene az ügyek felgöngyölésében, hanem lépésről lépésre kell velük végigmennünk egy hosszadalmas nyomozás minden fázisán. Nincs arra lehetőség, hogy lerövidítsük az utat, minden egyes zsákutcába be kell tévednünk közösen, hogy aztán a végén kitaláljunk a labirintusból. Ezen az úton pedig izgalmas, egyedi karakterek kísérnek el minket, akikért lehet izgulni, hogy ne kerüljenek túl nagy bajba.

 

Aki egy igazán érdekfeszítő és mai nyomozós történetre vágyik a strandon, annak szívesen ajánlom ezt a kötetet, ami bár az előzmények ismerete nélkül is kerek egész, a sorozat többi részével olvasva lesz igazán élvezetes.