Főkép

A Corvina Könyvkiadó tavaly év végén elérkezett a saga-irodalmat népszerűsítő és a viking kultúrát megismertető sorozatának negyedik részéhez. Az első rész után a Vörös Eirík történetéről szóló könyv a második, ami magyarul eddig még nem hozzáférhető szövegeket tartalmaz. Magát a sagát sem lehetett eddig magyarul olvasni, és Bernáth István jegyzeteit sem, amiket eredetileg egy, végül a halála miatt, sajnos, soha meg nem jelenő történelmi és nyelvemlékezeti átfogó/összefoglaló műhöz készített anno. Az Eirík egyúttal az a rész is, ami rövidebb terjedelme miatt nem jelenhetett meg önálló írásként, ezért a kiadó kénytelen volt kicsit változtatni az eddigi formán.

 

Vörös Eirík története tudvalevő, hogy Grönland és az Újvilág felfedezésének viszonylag pontosan dokumentált története is – majd ötszáz évvel Kolumbusz előtt –, és bár a korabeli, illetve a pár száz évvel későbbi krónikások még nem tudták, mennyire fontos dolgot vittek véghez őseik, de valamit mégis megsejthettek – vagy csak a folyton új területek meghódításának vágya és romantikája hatott rájuk? –, ezért Eiríkről és nemzetségéről két saga is született.

 

Időrendben az első a Vörös Eirík története volt, amit úgy kétszáz évvel később A grönlandiak története követett. A kötetben, érthető okból (és helyesen), mindkét írás szerepel. A két történet ugyanazokról a szereplőkről szól, ugyanazokról a helyekről és időszakról, a mesélők hangvétele viszont különbözik, és a hangsúly is más eseményekre tevődik. Egymás után olvasva a kettőt nem érezni, hogy csak az időnket vesztegettük, mikor kétszer is ugyanazt a történetet olvastuk. Az írásokat Bernáth István bőséges számú lábjegyzettel látta el, amik nagyban segítik a történet jobb megértését, történelmi kontextusba helyezését, hiszen az egymáshoz nagyon hasonló északi nevek tömkelege most sem könnyíti meg az olvasó dolgát.

 

Amíg azonban ehhez a két történethez eljutunk, a két sagát vegyítő „kisregényt" is el „kell" olvasnunk, szintén bőségesen ellátva lábjegyzetekkel és néhol a történetnél is hosszabb, betoldott ismeretterjesztő részekkel. Ez a verzió a legkerekebb a három közül, és ebben olvashatók a legalaposabb, legérdekfeszítőbb tudományos magyarázatok és teóriák is. (Főleg arról, hogy hol is lehet pontosan az a bizonyos Vínland, ahogy a grönlandi vikingek elnevezték a frissen felfedezett nyugati partokat.) Legérdekfeszítőbb, írom, de csak ha komolyabban is érdekli az olvasót ez a korszak vagy nép. Mert ha valaki csak egy rövidebb sagára vágyna, és azt – alig megváltoztatva – gyakorlatilag háromszor is elolvashatná egyazon könyvben... Nos, nem lehetne csodálkozni ezen egyszeri olvasó értetlenkedésén…

 

Szerencsére engem érdekel ilyen mélységben is a középkor közepe körül élő északi népek élete, ezért élvezettel merültem el olyan roppant haszontalan, de mégis érdekfeszítő apró tudásmorzsák halmában, mint a Grönlandra küldött püspökök sorrendje, vagy hogy a keleti és a nyugati település között lévő rengeteg fjord közül melyik számított egyházi birtoknak, ahol tiltották a halászatot. Ennél azért kicsit izgalmasabb volt, hogyan vált szabadállamból végül királyi-egyházi fennhatóság alatt álló terület (gyakorlatilag gyarmat) Izlandból és Grönlandból, az pedig még érdekesebb (és sajnos manapság újra aktuális!) volt – földrajzi és nem irodalmi szempontból –, hogy pár száz év után mi okból hagyták el végül az európai grönlandiak a „Zöld földet". A kötet ezen része – ami terjedelmében a könyv harmadát biztosan kiteszi – a „kisregény" és a két eredeti saga közé ékelődik be, és képek, térképek színesítik. Ez a szekció azoknak is hasznos információforrás lehet, akiket a saga magyar megjelenése önmagában nem hozott lázba, de a különböző ismeretterjesztő tévécsatornákon élvezettel nézi a felfedezésekről, a középkorról, a vikingekről vagy a zord északról szóló kisfilmeket. Ebből a kiadványból mind a négy témáról hiteles információkkal gazdagodhat.

 

Nem csökkenő izgatottsággal várom a sorozat ötödik részét, hiszen a negyedik – Eirík két sagája és a hozzá illesztett tudományos értekezések egyaránt – újra nem okoztak csalódást, de laikusként is meg tudtam volna mondani, hogy az első három kötetnél később keletkezett, magyarul, egy hangyányival civilizáltabb történetet mesél el. Furamód ugyanis alig pár tucat gyilkosság történik csak benne...