Főkép

Garrard Conley Eltörölt fiú című memoárja bár februári megjelenésnek számít, azonban a Pride Hónapban tökéletes olvasmány, ami megérteti, a 21. században miért téma még mindig a homoszexuálisok egyenlősége, és milyen veszélyekkel jár, ha ezt nem vesszük eléggé komolyan.

 

Garrard, a prédikátornak készülő Mr. Conley fia homoszexuális. Saját szexualitását azonban bűnként éli meg, és szeretné, ha megváltozna. Ennek érdekében belép a Love in Action ex-meleg szervezetbe, ahol azt ígérik, garantáltan kigyógyítják a homoszexualitásból. Mi késztették erre Garrardot, és végül milyen állapotban hagyta el az ex-meleg programot? Mindezekről memorájában emlékezik meg.

 

Conley két idősíkban beszéli el homoszexualitásához kötődő emlékeit: gyerekkorától és a Love in Actionbe (LIA) való belépésén keresztül. Habár a fülszöveg ígéretével ellentétben a visszaemlékezés nem közöl megrázó vagy durva jeleneteket, a kizárólagos fundamentalista keresztény gondolatvilág teljesen áthatja. A szerző mindenféle szépítés és kommentár nélkül mutatja be az általa ismert arkansasi kisváros közösségének gondolkodásmódját. Ezek a mélyen vallásos emberek becsülettel betartják a keresztényi tanításokat, a Biblia szövegeit szó szerint értik. Bárminemű devianciát vagy eltérést szigorúan vesznek, de segítenek is az eltévelyedett felebarátnak visszatérni a keresztényi útra. A memoár nagy dilemmája ennek mentén épül fel.

 

A könyvbéli Garrard anyja mélyvallásossága, édesapja prédikátori ambíciói, továbbá irántuk érzett szeretete miatt titkolja homoszexualitását, amíg csak lehet. A szülők és a fiú között számtalan olyan konfliktus alakul ki, ami egy egyszerű olvasót teljesen felháborít, de a Conley által bemutatott gondolatvilág érthetővé teszi a szereplők reakcióit. Azonban akad egy pont a keresztényi értékek őrzése és a családtagok közötti szeretet mentén, ahol választás elé kerülnek a szereplők; Conley életének két eseményét is erre tereli, hogy megmutassa, az intézményesített vallási értékek betartásánál léteznek erősebb értékek.

 

A fundamentalisták világán túl Conley végigvezeti az olvasót a szexualitásához fűződő viszonyán. A legtöbb LMBTQ+ regénynek ez mondhatni kötelező eleme, de talán az ilyen típusú érzékenyítésből sosem elég. A szerző visszaemlékezései nagyon pontos képet ad arról, milyen nehéz szembesülnie az egyénnek azzal, hogy nem illik bele a normálisnak tartott mintákba, főleg ha ezt egy szélsőségesen szigorú közösségi rendben kell átélnie. Ezek az élmények egy olyan fejlődéstörténetet rajzolnak elénk, amelyben több az elfojtás és a szorongás, mint a felfedezés vagy a felnőtt létre való felkészülési fázis. Garrard számára mindez inkább egy vezeklést jelent, nem pedig felnövést; a teljes polgárrá válást a melegségből való „kigyógyulás” után várja. Ha maradunk a fejlődéstörténet párhuzamnál, a fiú története izgalmas módon tér el a hasonló történetektől, viszont emberi mértékkel nézve elkeserítő, hogy valakinek így kell éreznie igazi énjével kapcsolatban.

 

Az Eltörölt fiú tökéletes lenyomat arról, hogy a leegyszerűsített világkép és az ahhoz való végtelen ragaszkodás mennyi kárt okozhat az egyének életében. Mindezt az teszi még megdöbbentővé, hogy a könyvben tárgyalt események megtörténhettek, és nem is olyan régen, hanem a 2000-es évek elején. Habár vannak apróbb hibái a regénynek, de pontosan és precízen mutatja be, hogy a magunk által fenntartott, normálisnak vélt rendszerek is mennyi kárt tudnak okozni.