Mit várunk a 90. Ünnepi Könyvhéten?

Alig tértünk magunkhoz a 26. Budapesti Nemzetközi Könyfesztivál után, máris itt az Ünnepi Könyvhét – ami legalább annyi, ha nem még több meglepetést, izgalmat, újdonságot, s legfőképpen könyvet tartogat a számunkra. Ráadásul idén új helyszínen találjuk meg a kiadókat, ugyanis a Vigadó-tér és a Duna-korzó ad otthont az eseménynek. A könyvhét számomra mindig teljesen más élmény: állandósult a tömeg, nincs olyan perc, amikor ne dedikálna valahol valaki, minden utcasarkon új írókkal találkozhatunk (sokukkal soha többet nem is fogunk), közben pedig még utcai mutatványosok is betérnek a standok közé, hogy ezzel is növeljék a káoszt és a tömeget. Ezalatt ünnepeljük azt, amiért mindannyian lelkesedünk, amit mindannyian olyan nagy örömmel forgatunk: a könyvet. És nem mellesleg az íróikat.

 

Akárcsak az elmúlt években, most is arra kértük az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy válasszanak ki egy olyan könyvet, ami valamiért érdekli és foglalkoztatja őket, vagy egyszerűen csak valami zavarba ejtő kíváncsiságot éreznek az ominózus kötet iránt. A könyvhéten minden évben inkább a magyar szerzők szoktak dominálni, de idén is befért néhány külföldi szerző is a válogatásunkba – de talán inkább beszéljenek maguk a könyvek. (SZD)

 

Baranyi Katalin

 

Edgar Allan Poe: A kút és az inga

(Helikon, fordította: Babits Mihály, Pásztor Árpád)

 

Sokáig töprengtem, John Updike A farmjának remek, új kiadását (21. Század) vagy a régen várt Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című gondolkodtató könyvecskét (Napvilág) válasszam könyvheti kívánságomnak. Végül azonban rájöttem, sokkal egyszerűbb a válasz. Ahányszor ugyanis a Könyvhétre gondolok, a kíváncsiság mellett, hogy milyen is lesz majd új helyszínen csatangolni a Vörösmarty tér helyett, mindig egyetlen dolog jut eszembe. Hogy kézbe szeretném venni a Poe novelláiból szerkesztett harmadik Helikon Zsebkönyvet, Szabó Levente tervezte, szuggesztív borítóján a hollóval, s benne a borzongatás mesterének öt csodás novellával, amelyeket olyan fordítók jegyeznek, mint Pásztor Árpád és Babits Mihály.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ferencz Anita

 

Hannu Rajaniemi: Öröknyár

(GABO, fordította: Juhász Viktor)

A Jean Le Flambeur-sorozat után csak reménykedni mertem, hogy valaha még jelenhet meg Rajaniemitől bármi is magyar nyelven. Még az Ad Astra Kiadó elhozta nekünk őt Magyarországra jópár évvel ezelőtt a Könyvfesztiválra, és élőben is egy annyira megnyerő és szimpatikus ember volt, hogy nem volt kétségem, szeretnék még olvasni tőle. Bár egy pár évet várni kellett rá, végre a Könyvhéten kezünkbe foghatjuk az Öröknyár című regényét, ami ráadásul egy nagyon izgalmas alternatív történelmi alapból indul ki. Én bírom benne, hogy Hannu nem fog csalódást okozni most sem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

Alan Moore, Kevin O'Neill: Különleges úriemberek szövetsége I.

(Fumax, fordította: Kodaj Dániel)

 

Természetesen láttam a filmet, és bár nem voltam teljesen megelégedve vele, tetszett, ahogyan a jól ismert karaktereket összegyűjtötték és közös feladattal bízták meg őket.

A képregény magyar nyelvű kiadása már májusban megjelent, mivel azonban még nem sikerült beszereznem, ez a könyvheti beszerzési listámat gyarapítja. A képregénytől nemcsak azért várok többet, mert ez szolgált a film alapjául (bár amennyire tudom, a cselekményben nincs sok közös), hanem mert Alan Moore neve garanciát jelent a minőségre, az egyediségre, és ezért abban bízom, hogy nem csak újragondolja a „regényhősöket”, hanem olyan környezetbe helyezi őket, ami egyszerre bámulatos és véres.

 

 

 

 

 

 

 

 

Márton Rozália

 

Mészöly Miklós: Sötét jelek

(Jelenkor)

 

Én leginkább Mészöly Miklós Sötét jelek című kötetét várom. Mészölynek minden sorát, minden művét szeretem. Olyan hangon szól, ami az első mondatban megérint, magával ragad, nem tudom magam kivonni a hatása alól, aztán sokáig visszhangzik bennem.

Remélem, hogy ez az ismerős tónus a kötetben található korai műveiben is jelen van már. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Scheirich Zsófia

 

Tóth Krisztina: Fehér farkas

(Magvető)

 

A magyar kortárs írók közül kevesen tudják úgy megragadni a magyar kisember életét, mint Tóth Krisztina. Legújabb novelláskötete, a Fehér farkas sem vállalkozik többre, mint a korábbi Tóth-kötetek. A szerző szövegei mindig erőteljesek, letaglózóak, pont azért, mert az ismerős, hétköznapi dolgok mélyére megy, és valami olyat mutat meg belőlük, amiről nem is sejtettük, hogy ott van. Ezt az élményt várom az új gyűjteménytől, sem többet, sem kevesebbet. A fülszöveg ígérete szerint azonban egyes témák nagyobb hangsúlyt kapnak a kötetben: „A hatalmi elnyomás törésvonalai, az alárendeltség, a kirekesztettség stigmái, az erőszak állomásai."

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Dominik

 

Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

(Kalligram)

 

Ha könyvhét, akkor magyar szerzők, és idén leginkább két olyan fiatal magyar írónak az új kötetét várom, akik ritkán kerülnek reflektorfénybe. Farkas Balázs Lu purpu című kisregényében nagyon bizakodom, hiszen amit eddig olvastam a szerzőtől, azt így vagy úgy, de alapvetően szerettem – a meglehetősen rejtélyes című és fülszövegű új kötettől is valami nagyszerűt várok. Berta Ádám új regényét (kisregényét?) talán azért várom még jobban, mert tőle viszont nem feltétlenül szerettem mindent, amit eddig olvastam. Ugyanakkor nagyon izgalmas szövegek voltak, hatottak rám, az agyamnak egy ritkán használt területét mozgatták meg. Néha tudtam vele együtt rezonálni, néha elment mellettem, néha értettem, mit akar, néha fogalmam sem volt róla, de az biztos, hogy szerettem vele foglalkozni, elmélkedni rajta, felfejteni egyes rétegeit. Bízom abban, hogy a csodás című Nem attól vizes a hal sem lesz kivétel.

 

 

 

 

 

Takács Gábor

 

Simon Stålenhag : Elektronikus állam

(Agave Könyvek, fordította: Molnár Berta Eleonóra)

 

Nagyon kevés sci-fi témájú művészeti kiadvány lelhető fel magyarul, éppen ezért a hozzám hasonló megszállottaknak kötelező vétel a Könyvhéten a svéd grafikus kötete. A nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikáját a sci-fivel összehozó képek az interneten már biztos sokakkal szembejöttek, és lefogadom, hogy senki nem ment el mellettük szó nélkül. Mindegyik egy-egy külön történet, de most összefűzve kapjuk meg őket, egy sztorival együtt - bár igazából maga a „történeti illusztráció" csak mellékes, hiszen úgyis a szemünket fogjuk gyönyörködtetni az Elektronikus államban, és fejben saját történeteket kreálunk majd a látottakhoz.

 

 

 

Ungvári Tímea

 

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

(Európa, fordította: Neset Adrienn)

 

Alice Walker egy olyan szerző az életemben, akinek anélkül is elolvasnám az éppen megjelenő könyvét, hogy pontosan tudnám miről is fog szólni. A fülszöveg elolvasása után biztosra vettem, hogy ez lesz a következő nagy kedvencem.

Az írónő nem a habkönnyű témáiról híres, ebben a kötetben is egy olyan komoly témát feszeget, mint a nők csonkítása, ami a mai napig elfogadottnak számít néhány afrikai törzsben és arab országban. Főszereplőnk nem ismeretlen azok számára, akik olvasták a Bíborszínt, hiszen már ott megismerkedhetünk Tashival, az olinka lánnyal, aki törzse iránti hűsége bizonyítása képen önként esett át a női beavatási szertartáson. Tashi története Amerikában folytatódik, ahol a csonkítás miatt átéli a testi és lelki fájdalmak legmélyebb poklát és viselnie kell azt a szörnyű terhet is, hogy döntése miatt agysérült gyermeket hozott a világra.

Alice Walker ismét fellép a női jogok csorbításával szemben egy nem mindennapi és szívbemarkoló történeten keresztül. Úgy vélem Az öröm titkának őrzői a Bíborszín méltó folytatásául fog szolgálni.

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Huszti Gergely:  Mesteralvók hajnala

(Ciceró)

 

Huszti Gergelyt jó pár éve ismerem már, de egészen más oldaláról – hogy ifjúsági fantasyt írt, az meglepetésként ért, bár voltak jelei, hogy akár erre is képes. Egyelőre csupán ehhez a rövid beleolvasóhoz volt szerencsém a regényből, ám az azonnal megfogott, még jobban is, mint az amúgy ígéretes fülszöveg, mely szerint a történet egy olyan világban játszódik, ahol „Egykor a mesteralvók viselték az alvás terhét az emberek helyett, kik éjjel-nappal boldogan dolgozhattak és mulathattak. A Vasháborúban azonban a mesterek végleg elhagyták az embereket… azóta az álomtalan álom szedi áldozatait." Az ebből a két mondatból is világos, hogy egyedi ötletre épülő, alighanem izgalmas regény lesz ez, de abban a pár oldalnyi részletben a hangulat volt az, ami igazán berántott, így nagyon várom, hogy olvashassam az egészet.

 

 

 

 

 

 

 

Vörös Eszter

 

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

(Vivandra, fordította: Totth Gitta)

 

Az idei könyvhétre várás egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, amikor megtudtam, hogy Patrick Ness újabb regénye jut el idén magyarul is az olvasókhoz. Már a Chaos Walking-trilógia óta nagy rajongója vagyok a szerzőnek, és folyamatosan figyelemmel követem, min dolgozik épp – szerencsére rendszeresen tudósít közösségi oldalakon is, innen értesültem a magyar megjelenésről is. Egy kifejezetten figyelemre méltó szerzőnek tartom, aki nemcsak az írásaival, hanem a személyiségével is (már amennyire meg lehet ismerni valakit ilyen távolból) megnyert magának, úgyhogy bátran ajánlom a műveit mindenkinek, aki minőségi ifjúsági irodalomra vágyik.