Mit várunk a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon?

Egy könyvrajongó évében két igazán ünnepi esemény van: az egyik az Ünnepi Könyvhét, míg a másik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál (és akkor most tekintsünk el a karácsonytól, a születésnaptól meg a többi hasonló alkalomtól, amik remek indokot szolgáltatnak arra, hogy „márpedig-ezek-közül-keressetek-ajándékot” könyves listákkal bombázzuk a rokonokat). Bár látszólag mindkettő esetében a könyveken van a hangsúly, azért kicsit más a kettő – ki egyiket, ki másikat szereti jobban –, az viszont biztos, hogy nem tudunk szótlanul elmenni mellettük.

 

Akárcsak az elmúlt években, most is arra kértük az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy válasszanak ki egy olyan könyvet, ami valamiért érdekli és foglalkoztatja őket, vagy egyszerűen csak valami zavarba ejtő kíváncsiságot éreznek az ominózus kötet iránt. Úgy gondolom, hogy válogatásunk rendkívül színes lett, akárcsak a hamarosan kezdődő Könyvfesztivál kínálata – úgyhogy következzenek a könyvek, mi pedig arra biztatnánk mindenkit, aki teheti, hogy legalább egyik nap látogasson ki (a bátrak szombaton, a többiek inkább pénteken vagy vasárnap!), és üljön be pár előadásra, vagy egyszerűen csak bóklásszon a könyvektől roskadozó standok között. Az idei díszvendég Karl Ove Knausgård, mellette pedig Norvégia irodalma kerül a fókuszba. 

 

Baranyi Katalin

 

Brigitte Kronauer: A nők ruhái
(Typotex, fordította: Gubicskó Ágnes)

Bár a 2019-es Könyvfesztivál díszvendége Norvégia, legjobban mégsem egy norvég, hanem egy német kortárs regény megjelenését várom az idén: Brigitte Kronauer A nők ruhái című könyvét. Amely talán nem is regény, inkább huszonhat egymásba fűződő elbeszélés, történet, szöveg, amely egy nő emlékeit idézi fel, tárgyiasítja és tárja az olvasó elé a gyermekkortól az élet végéig. Nagyon kíváncsi vagyok rá: mivel olyan modern próza, amelyet nő írt; mivel kisformákból, sőt, ahogyan egy kritikusa írta, prózaminiatűrökből építkezik – s mert kedvenc kiadóm, a Typotex jelenteti meg. Akik egyébként tavaly Tomas Espedal norvég író A művészet ellen – A természet ellen című könyvével is nagy örömet szereztek nekem, idén pedig a Könyvfesztiválra is meghívták a szerzőt.

 

 

 

 

 

 

Bak Róbert

 

Bodor Ádám: Sehol
(Magvető)

 

Igazából, amit én legjobban vártam a Könyvfesztiválra, azt már volt is szerencsém elolvasni még kézirat formájában, így újfent meggyőződhettem róla, hogy Bodor Ádám továbbra is a magyar próza közvetlen élvonalában alkot. A Seholban pár jellegzetesen „bodoros” és egymáshoz ezúttal nem szorosan kapcsolódó történetet hoz, amelyek színvonalukban nem maradnak el a korábbiakból (olyannyira, hogy az egyik – talán a kedvenc – Bodor rövidprózám lett), ám érezhetően ezekben a világtól elzárt körzetekben is feltartóztathatatlanul múlik az idő, és beszüremlenek olyan dolgok, amelyek nem voltak szokásos témák a korábbiakban. Talán emiatt is hoz némi új ízt ezt az új kötet. Természetesen nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek ezt a másfélszáz oldalt. 

 

 

 

 

 

 

 

Lipka Bori

 

Adrian Tchaikovsky: Pókfény

(Fumax, fordította: Habony Gábor)

 

Nehéz volt egy legjobban vártat választani az idei könyvfesztiválos megjelenések közül, hiszen több könyv is van, amit izgatottan várok, Moskát Anita új fantasy-jétől kezdve egy Fernando Pessoát szerepeltető díjnyertes portugál könyvig. Végül hosszas gondolkodás után Adrian Tchaikovsky legújabb, Pókfény című kötete lett a befutó. Számomra a tavalyi év nagy felfedezettje volt Tchaikovsky: Az idő gyermekei számomra a sci-fi non plus ultrája, a Hadállat kezdeti ellenérzéseim után hamar újraolvasós kedvenccé nőtte ki magát, a Shadows of the Apt című fantasy-sorozata pedig erősen előhozta belőlem a tini rajongólánykát. Tchaikovsky nem csak az ízeltlábúak iránti nyilvánvaló rajongásával lopta be magát a szívembe, hanem az általa felvetett kérdések (emberség, civilizáció, történelem) körbejárásával, újszerű megvilágításával, továbbgondolásra érdemes ötletek folyamatos és egyben szórakoztató felsorakoztatásával is megnyert magának minden egyes történetével. Kíváncsi vagyok erre az új „pókos” könyvre, alig várom, hogy elmerülhessek egy újabb – feltételezhetően – zseniálisan megalkotott világban!

 

 

 

Scheirich Zsófia

 

Háy János: Kik vagytok ti? – Kötelező magyar irodalom
(Európa Könyvkiadó)

 

Sok ember számtalanszor beszélt a kötelező olvasmányok elavulásáról és a szükséges reformokról, de érdemben nem sok minden történt eddig. Ezért a Háy Jánoséhoz hasonló köteteknek mindig van aktuálitásuk. A sokoldalú író ezúttal egy kettős utazásra visz minket, amihez egyrészt köze van a kötelezőkhöz kapcsolt íróknak, másrészt persze saját életútjának is. A Kik vagytok ti? kötet egyszerre akar irodalomtörténeti áttekintő is lenni, a magyar irodalom színe-javának életre keltése, valamint a már jól ismert humoros és gondolatokkal teli Háy-próza is egyben. Egy ilyen ambíciózus fúziót, azt hiszem, csak várni lehet.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Dominik

 

Sam J. Miller: Orkaváros

(Gabo, fordította: Kemenes Iván)

 

A könyvfesztivál épületei szokás szerint csordultig lesznek izgalmasabbnál izgalmasabb címmel (gyönyörű kiadásban befejeződik végre Margaret Atwood MaddAddam-trilógiája! Új regény jelenik meg Moskát Anitától! Antológia érkezik Jonathan Strahan és Ken Liu szerkesztésében is!), de ami azóta mozgatja a fantáziámat, mióta először hallottam róla, az egyértelműen Sam J. Miller első felnőtteknek szóló regénye. Millert még Strahan első két magyarul megjelent antológiájából fedeztem fel, azok után egyértelmű volt, hogy bármi is jelenik meg tőle, azt olvasni akarom. Érzékenysége, ahogy nehéz témákhoz nyúl, finom, de mégis magabiztos prózája nekem minden alkalommal nagyon imponáló volt – bízom benne, hogy mindez regényterjedelemben sem veszik el. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban nem lehet elég klímaváltozással foglalkozó sci-fit olvasni...

 

 

 

 

 

Takács Gábor

 

Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
(Agave Könyvek, fordította: Pék Zoltán, Benkő Ferenc, Huszár András, kiskádár tamás, Molnár Berta Eleonóra, Bosnyák Edit, Juhász Viktor)

 

A kortárs fantasztikum megannyi izgalmas folyamata közül az egyik az ázsiai sci-fi egyre erősebb jelenléte a nemzetközi porondon. A fesztiválra megjelenő, Ken Liu által szerkesztett antológia a körtárs kínai sci-fibe nyújt bepillantást novellák és esszék segítségével. Aki már unja az angolszász kliséket és világlátást, most kicsit jobban elmerülhet egy idegen, de valahol mégis ismerős nemzet irodalmában. A Láthatatlan bolygók szerintem egyike a legizgalmasabb fantasztikus megjelenéseknek, amire mindenkinek érdemes vetni egy pillantást.

 

 

 

 

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Erlend Loe: Leltár

(Scolar, fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz)

 

Erlend Loe új regénye Norvégiában már 2013-ban megjelent, tehát szinte 6 évet vártam már rá, és egészen biztosan tudom, hogy jó lesz, ugyanis már olvastam. Annyit mondhatok, hogy aki eddig szerette Loe regénykéit, az ezt is fogja. Abszurd világban élünk, mondja a közhely, és „majd én megmutatom nektek, hogy az mit is jelent valójában”, mondja Loe. Most épp egy idősödő költőnő egy napját meséli el, mely nap nem csak attól válik különlegessé, hogy aznap jelenik meg visszatérő verseskötete, de ha az nincs, talán minden másként alakult volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vörös Eszter

 

Moskát Anita: Irha és bőr

(Gabo)

 

Szerencsés helyzetben vagyok, mert már kéziratban olvashattam a könyv majdnem végleges változatát, és nagyon várom már, hogy végre kézbe foghassam az elkészült papírkönyvet. Annyit talán elárulhatok, hogy az Irha és bőr is ízig-vérig Moskát Anita regény: kíméletlen – a világgal, a karakterekkel és az olvasóval egyaránt, furcsa és bizony meglepő megoldásokkal teli. De mindez természetesen senkinek nem okozhat nagy meglepetést egy olyan izgalmas koncepció esetén, mint hogy a rejtélyes teremtések során állatok emberré kezdenek alakulni és teljesen felforgatják a világot. No és persze teljesen más élmény lesz, mint az írónő bármely korábbi regénye, hiszen talán ez az eddigi leginkább karakterközpontú műve, ahol az igazi kaland a szereplők fejében-lelkében zajlik. Rosszul titkolt módon pedig azért is várom nagyon ezt a megjelenést, hogy várhassam máris a következőt, az írónő pedig a megjelenés okozta eufóriában remélem el is kezd majd dolgozni a rajta.