Főkép

Picit szégyellem magam, mert elsőre nem jutott az eszembe, hogy ezt a bolgár formációt évekkel korábban már láttam élőben, amikor a Fonóban léptek fel a Meszecsinka társaságában. Az akkori beszámolóm szerint nem tudtam mit kezdeni a zenéjükkel, csupán annak megállapítására futotta, hogy:

„…a zene a maga kategóriájában szerintem nagyon jó, csak valamiért ezen az estén nem hatott rám úgy a produkció. Alapban bolgár vagy inkább tágabb földrajzi környezetből származó népzenét vegyítenek alternatív megoldásokkal, és gyakran használtak elektronikus effekteket, kisegítő hangmintákat. Ez a kísérletezős, néha elrévülős, helyenként pörgősebb muzsika valamiért nem ér célba nálam.”

 

Ehhez képest az idén megjelent lemez első meghallgatása után sokkal közelebb került hozzám, érzem benne a hagyományok szeretetét/ismeretét, kiegészítve az újító elképzelésekkel, egyszóval azt a pluszt, aminek hatására eldöntöm, mi kerül a rovatba.

 

Ez már a formáció második albuma, és Gergana Dimirtova énekesnő nyilatkozata szerint a legnagyobb különbség az előzőhöz képest az, hogy akkor a dalszerzés után mentek a stúdióba és rögzítették az albumot. Most viszont évekig turnéztak a dalokkal, melyeket így az élő fellépések során csiszoltak tökéletesre. A komponálásban ismét Aleks Noushev volt a társa, de az alkotó folyamatokban időnként Kostadin Genchev is segédkezett.

 

A lemezt a magyar NarRator Records adta ki, és ezen bizony alaposan elcsodálkoztam, mert ilyesmivel még nem találkoztam, mióta fut a világzenei rovat. Természetesen örülök neki, és remélem lesz még hasonló koprodukció.

 

Gergana Dimirtova biztos kézzel válogatott a bolgár népzenéből, így a lemezre kerülő kilenc szám változatos, időnként már-már zavarbaejtően formabontó. Gondolok például a „Blaming Heart” kísérletezős hangulatára, ahol a hangszerek visszhangként keringenek az ének körül, foszlányok, rövid improvizácók és dallamtörmelékek formájában. Kellemes meglepetést okozott az Indiát idéző „Halei Lei” – ilyesmit tényleg nem vártam a Belonogától – kicsit elszállós zenéje. Ez azonban inkább egy izgalmas kitérő csupán, túlnyomó részben a bolgár dallamok a meghatározóak, és arra is van példa, hogy egyszerre több eredetit is felhasználnak, mint ahogyan az történik a „Shopp Ladies (Residents of the Shopp District)” című számban. A kísérletező hajlam szép példája a „Devilish Girl”, amelynek szaggatott kezdése átvált rockos tempóba, miközben az ének megmarad minimalistának, hogy aztán egy ismerős számként érjen véget.

 

Ha van egy kis szerencsém, akkor a következő két évben legalább egyszer megnézhetem őket élőben, mert a Through the eyes of the earth című album van annyira jó, hogy kötelezőnek érezzem a részvételt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Stoyna’s Path, Halei Lei, Shopp Ladies (Residents of the Shopp District)

2018-ban megjelent album (NarRator Records)

Az előadó facebook oldala: https://www.facebook.com/Belonoga.G/

 

 

A zenekar tagjai:

Gergana Dimirtova – ének, elektromos hangszerek
Aleks Noushev – elektronikus hangszerek, gitár, basszusgitár
Kostadin Genchev – kaval, duduk, ocarina, dvoianka
Violetta Petkova – gadulka
Peter Todorov – ének, ütőhangszerek

 

Közreműködők:
Alexandre Cellier – hang drum
Rossen Zahariev-Roko – trombita
Ivan Tsonkov – tupan

 

A lemezen elhangzó számok listája: Prince’s Strand

  1. Stoyna’s Path
  2. Flight
  3. Blaming Heart
  4. Gadoula Doula
  5. Niko Mori
  6. Halei Lei
  7. Shopp Ladies (Residents of the Shopp District)
  8. Devilish Girl
  9. Ribarishko