Főkép

Hahner Péter, a népszerűsítő történelemírás ma egyik legnépszerűbb alakja, a történelmi tévhitek lelkes és szakszerű oszlatója, nemrég újabb könyvet jelentetett meg. A Hatalmasok gyerekkorában olyan nevezetes történelmi alakok gyerek- és kamaszkoráról olvashatunk, mint Isten Ajándéka Lajos, Petyenka, Abe, Vologya, Dolfi vagy Jack – azaz XIV. Lajos, a Napkirály, Nagy Péter orosz cár, Abraham Lincoln amerikai elnök, Vlagyimir Iljics Lenin, Adolf Hitler vagy John Fitzgerald Kennedy…

 

Vajon hányan tudják, hogy Sztálint gyermekként egy alkalommal elrabolta alkoholista apja? Hogy Napóleont kinevették a katonaiskolában, mert korábban még soha életében nem látott jeget és havat? Hogy XIII. Lajos francia király kicsiként csak akkor nem dadogott, ha énekelt, viszont a királyi gárdisták imádták, mert kis kardjával gyakorlatozva mindenkinek Louis kapitányként mutatkozott be már hétévesen? Hogy Theodore Roosevelt elnök megígérte az apjának, hogy huszonegy éves koráig nem dohányzik – utána pedig már nem is akart? Hogy Nagy Pétert majdnem meggyilkolták kisgyermekként, Nagy Frigyes későbbi porosz királyt viszont az apja ítélte kis híján halálra?

 

A könyv huszonhárom nagy fejezetében egy-egy híres történelmi alak mutatkozik be gyerekként, sokszor saját és mások szavait, emlékeit is (meg)idézve. A Franzi – Ferenc József, a mama kedvence című fejezetből például kiderül, miért nem lehetett a kis Ferenc József valójában Napóleon fiának, a reichstadti hercegnek a természetes gyermeke; hogy mire emlékeztetett a pofija csecsemőkorában ugyanezen herceg szerint (tejszínhabos eperfagylaltra); hogy miképpen írt magáról, amikor tizennégy évesen himlőbe esett („egész kékes-vörös vagyok, (de) egészen jól érzem magam”); vagy hogy hány órát kellett tanulnia tizenhárom évesen (ötven órát hetente!). Az adatok, források és vélekedések összegyűjtése és szellemes elrendezése mellett az életrajzi összefoglalók egyik nagy erőssége a befejező részükben következő konklúzió, amely sokszor eltér a magyar közvélekedésben hagyományosan elfogadottól – ugyanakkor mindig reflektál a legmodernebb szakirodalomra.

 

Hahner Péter hasonló témákat is kifejezetten sokoldalúan közelít meg. Nagyon érdekes például, hogy a könyvben olvasható fejezet Viktória királynőről, az idős korára egész Európa nagymamájává váló brit monarcháról, s fiáról, a későbbi VII. Edwardról is. Így Viktóriával két szemszögből is megismerkedhetünk. Egyrészt elénk lép, mint elnyomott, a körülötte élő felnőttek, köztük saját édesanyja által politikai céljaik és meggazdagodásuk eléréshez szív nélkül fel- és kihasznált kisgyermek; az a fiatal nő, aki uralkodása első tetteként egy órára szeretne maga maradni a gondolataival, s kiviteti édesanyja ágyát a hálószobájából, hogy életében először egyedül tartózkodhasson egy helyiségben. Majd megismerhetjük, mint türelmetlen, aggályos, s gyermekei életébe folyamatosan beavatkozó, egyebekben azonban kedvetlen anyát, aki végeredményben tönkreteszi legidősebb fia gyermekkorát. Nyilván mindkét kép fogyatékos önmagában, a kettőből együtt azonban már valamit jobban megismerhetünk Viktória személyiségéből – akiről egyébként Virginia Woolf egy kortársának rövid esszéjén kívül semmiféle biográfia nem olvasható magyarul, sem elavult, sem modern.

 

Egyáltalán: a Hatalmasok gyermekkora abszolút hiánypótló abból a szempontból is, hogy számtalan olyan személyről olvashatunk benne, akikről alig találni könyvet vagy legalább életrajzi tanulmányt magyar nyelven. Ilyen XIII. Lajos francia király, III. Orániai Vilmos, holland helytartó és későbbi angol király, Abraham Lincoln (akiről minden amerikai kisiskolás és óvodás rengeteget tanul, nálunk azonban modern életrajza még gyerekkönyvben sem elérhető), vagy éppen Theodore Roosevelt, legendás és nagyszerű munkát elvégző amerikai elnök, korábban alelnök, kormányzó, s New York város rendőrbiztosa, akit mostanában biztosan sokan ismernek Caleb Carr regényeiből vagy a televíziós László Kreizler-sorozatból.

 

Hahner Péter eddig is hiánypótló életrajzgyűjteményeket adott ki: a 13 diktátortól A Vadnyugatig. A Hatalmasok gyermekkora azonban, talán még jobban tetszik nekem az eddig említett könyveknél, mivel kétszeresen is egyedi a nézőpontja. Egyrészt vállalja azt az érdeklődést, hogy a népszerűsítő történelemkönyvek olvasói kíváncsiak a jelentős históriai személyiségek életének részleteire: szerelmeikre, kudarcaikra, furcsa, érdekes szokásaikra – és a gyermekkorukra. Tőlünk nyugatabbra sok ilyen könyv születik, kielégítve a jogos érdeklődést - jók és kevésbé jók: nálunk azonban még az alacsony színvonalat is szinte csak egy-két szerző más könyvekből összefércelt, vaskos tévedésekkel tele munkái képviselik.

 

Másrészt a Hatalmasok gyermekkora egyedi abban is, hogy olvasóját felnőtt és értelmes embernek tekinti. Bár a szöveg hallatlanul olvasmányos, tele anekdotákkal és jeles mondásokkal, mégis szakirodalomra épül és történészi becsületességen, kritikai érzéken és forráskezelésen alapszik. Nem mesketél ostobaságokat, csak azért, mert a fárasztóan édes vagy vonzóan botrányos legendák izgalmasabbak, mint a – sok esetben könnyen kideríthető – valóság. S bátran fordul a modern kutatások eredményeihez az olyan személyek esetében is, akikről sokáig azt gondolhattuk, már mindent tudunk róluk. Így ébreszthet kételyeket Talleyrand machiavellizmusa, Nagy Frigyes porosz király homoszexualitása vagy Lenin politikai zsenije iránt.

 

Az életrajzgyűjteménnyel mindenképpen érdemes megismerkedni: akár szeretjük a történelmet, akár épp kiszerettünk belőle, akár a pszichológia iránt érdeklődünk, akár az emberi dolgok iránt.