Főkép

A versengés paradoxonjai az evolúcióbiológia és a kulturális antropológia szerelemgyermeke: a norvég szerzőpáros azt mutatja be ebben a könyvben, hogy a természetes (evolúciós) folyamatok mennyire befolyásolják a mindennapi életünket és rutinjainkat, illetve hogy a biológiai evolúció és a globális piacgazdaság folyamatai közé milyen párhuzamok vonhatóak.

 

Dag O. Hessen és Thomas Hylland Eriksen abból a feltevésből indulnak ki, hogy a kulturális és gazdasági közeget megalapozó legtöbb viselkedési forma (ha nem az összes), tűnjön akármilyen irracionálisnak első pillantásra, megmagyarázható a biológiai evolúció során kialakult ösztönökkel és reakciókkal. Persze sok esetben – elég itt az irodalomkritikai díjakra vagy a sportversenyekre gondolni – már rég elszakadtunk az egyes egyének reprodukciójának sikerétől, és az evolúciós folyamatok is áttevődtek inkább egy metaforikus szintre. A metaforikus biológia szintjén azonban Hessen és Eriksen álláspontja szerint nagyon hasonló evolúciós folyamatok zajlottak és zajlanak napjainkban is. Ezekre a párhuzamokra igyekszik minél több és változatosabb példát bemutatni ez a könyv.

 

A versengés az evolúció hajtómotorja, de a természetben sem csak egy szinten zajlanak evolúciós folyamatok. Versengenek egymással gének, sejtek, egyedek, csoportok, fajok. Ha az embert nézzük, versenyeznek vágyak, gondolatok, egyének, csoportok, csapatok, nemzetek. Napjainkban nehéz lenne tagadni, hogy a globális piac különböző szegmenseinek dzsungelében versenyeznek egymással a termékek, de még olyan elvont képződmények is, mint az ideológiák vagy a vallások. Verseny nélkül nem lenne változás, egy helyben toporogna a világ, és minden valószínűség szerint még mindig az őslevesben úszkáló DNS- és RNS-darabkák népesítenék be a bolygót. A szerzőpáros arra is rámutat, hogy mindenki legalább egyszer nyert már az életben: különben meg sem fogant volna. De vajon mi az összefüggés az ír óriásszarvas és a rendszerváltás előtti Oroszország-specialisták között? Vagy a testépítők és az Argus-páva indokolatlanul hosszú farktollai közt? Mi a közös a dodóban és a kazettás magnóban? Hogy írja le a gepárd evolúciója a 21. század tudományos életének az „impaktfaktor-függését”? Hogyan és miért lett az egyik legkeresettebb árucikk napjainkra a figyelem? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Hessen és Eriksen ebben az olvasmányos, ugyanakkor sok részletre kiterjedő ismeretterjesztőben.

 

De tényleg ilyen pontos párhuzamokat lehet vonni a gepárd és a síugrás fejlődése között? Tényleg megegyezik a Pepsi Cola és a Coca Cola piaci niche-ért történő versengése mondjuk a galapagosi pintyek evolúciójával? A válasz természetesen az, hogy nem: bár az ember által kiváltott mesterséges „evolúciók” (legyen szó sportokról, termékekről, ideológiákról vagy bármi másról) bizonyos aspektusai jól leírhatók a biológiai evolúció analógiájára, azt nem szabad elfelejtenünk, hogy az egésznek a hátterében mégis csak a Homo sapiens áll. Az ember egy állatfaj, a természet része, ugyanakkor ma már tagadhatatlan, hogy kilógunk a sorból. Például azért, mert képesek voltunk pár évezred alatt az egész bolygó ökoszisztémáját veszélyeztető válságot kialakítani, hogy csak az egyik legegyértelműbb példát említsem. És mivel az emberi kultúra által életre hívott versenyek hatása már a bolygó legeldugottabb részein is érezhető, a felelősségünk is jóval nagyobb, mint a zsákmányért versengő ragadozóké vagy a hosszú farktollat növesztő Argus-páváké. A türelem, a tervezés és az önreflexióra való képesség mind emberi tulajdonságok, melyekkel befolyásolhatjuk a verseny irányát.

 

Erről szól az utolsó fejezet (úgyhogy aki a harmadik fejezetnyi analógia után már csak a fejét csóválja, ezt azért még olvassa el). Ez a lényeg, ahová az egész történet kifut: hogy ismerjük meg magunkat, aztán álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk el. Vegyük észre, hogy az általunk létrehozott versenyek sokkal nagyobb hatással vannak a versenyben nem résztvevő felekre (mint például a természet), mint a biológiai evolúció esetében: már nem csak köz-, hanem önveszélyesek is vagyunk fajfenntartás szempontjából. Vegyük elő az önreflexióra és a tervezésre való képességünket, és használjuk őket okosan.

 

A versengés paradoxonjai meglehetősen részletes és átfogó képet nyújt a szerzőpáros által választott témáról: aki középiskola óta nem hallotta az „evolúció” szót, az is pontosan érteni fogja, hogy miről van szó, hiszen a két szerző rengeteg példával és magyarázattal támasztja alá a mondanivalóját. Némi odafigyelést természetesen igényel a könyv, de ha valaki szeretné jobban megérteni a globális folyamatok mozgatórugóit, akkor ez egy jó kiindulási pont lehet.