Főkép

Az édesanyákat köszöntő könyvet jó párat találni a könyvesboltok polcain, ám ez az extra nagy méretű kötet egészen különleges. Bár az egyedi stílussal bíró belga illusztrátor, Quentin Gréban Maman című könyvén alapul, abból „csupán” a képeket vették át, s mindegyikhez más és más magyar szerző írt egyoldalnyi szöveget. Egyik-másikukat nem íróként ismerjük (például Halász Juditot vagy Ungár Anikót), de amilyen színesek és változatosak Gréban képei, annyira változatosak az írások is.

 

A 31 őszinte vallomásból csupán egyet tett férfi: Lackfi János, akinek gyerek-, sőt, kölyök-szemszögből írt, „Csak egy” című rövidkéje humorral, de mélységes éleslátással is szól az anyákról. Az összes többi írás hölgyek műve. Roppant kíváncsi lennék, hogyan történt a képek válogatása, a szerkesztők vagy a szerzők dönthették-e el, ki melyik képhez ír, ám így vagy úgy minden írás rímel az adott képre, melyen épp úgy látunk számunkra egzotikus országbeli anyukákat és gyerekeket, mint mondjuk az '50-es évek Amerikáját idézőt, és így tovább. Hogy giccsesek-e ezek a képek, azt ki-ki maga döntse el, de szerintem Gréban egyszerre finom és színes képein olyan pillanatokat ragad meg, melyek olyannyira bensőségesek, hogy szinte félve néz rájuk az ember.

 

Hasonlóképp mélyek és őszinték az írások, bár mindenki a maga módján közelít a témához – mondhatni, ahogy elvárnánk tőlük, ha már egy kicsit is ismerjük az adott szerző munkásságát. És ez jó, pont emiatt olyan színes, változatos és izgalmas, s legfőképp megindító ez a kötet. Például Schäffer Erzsébet saját élményét meséli el – de elsősorban az apukájáról. Ungár Anikó azt osztja meg velünk, hogyan is ébredt rá, hogy a kisfia miként értelmezi azt, hogy az anyukája „varázsló”. Van, aki az édesanyjáról mesél, van, aki arról, mit is jelent anyának lenni – és megindító látni, hogy itt nem „csak” könnyes visszaemlékezések vannak, de fájdalmasan őszinte sorok is. Például arról, hogy ha anya az ember, akkor sokszor szinte nincs is már saját élete, de akkor is szereti a gyerekét, és megteszi, amit csak lehet.

 

Természetesen vannak mesék is, például Boldizsár Ildikótól, Szabó T. Annától vagy Tordai Teritől. Én ezt a könyvet már csak a szerzők névsoráért is megvettem volna, íme tehát a még nem említettek, akik szintén egy-egy újabb aspektusát mutatják meg az anyaságnak, az anya-gyermek kapcsolatnak: Almási Kitti, Balázsy Panna, Berg Judit, Csapody Kinga, Erdős Virág, Farkasházi Réka Hadas Krisztina, Havas Dóra, Horváth Lili, Karafiáth Orsolya, Kádár Annamária, Kárász Eszter, Koós Réka, Kozma Orsi, Krizsó Szilvia, Nádori Lídia, Péterfy-Novák Éva, Rácz Zsuzsa, Soma Mamagésa, Szulák Andrea, Szurovecz Kitti, Tóth Krisztina, Tamás Zsuzsa, Tordai Teri, Turi Tímea.

 

Arról nem szólok, hogy nekem mely írások voltak a kedvenceim, leginkább azért, mert hol ez, hol amaz szólít meg leginkább, hangulattól függően is, és úgyis, mindenkinek más fog a legjobban tetszeni. Legyen elég annyi, hogy ez a könyv ajándék, de nem a giccses fajtából.