Főkép

Vajon hányan mondhatják el magukról, hogy kapnak egy második lehetőséget? Kinek adatik meg, hogy 40 év elteltével találkozhat ismét a kamaszkori szerelmével? Úgy vélem, ez nem túl gyakran fordul elő. Az élet nem ennyire bravúros, legfeljebb egy regényben.

 

Temesi Ferenc főhősei ebből a szempontból szerencsésnek mondhatóak. Márk és Ilona még a középiskolában, 16 évesen kerülnek közel egymáshoz, ám hiába a nagy lángolás, szerelmük nem tud beteljesülni. Ilona rövid időn belül Norvégiába megy férjhez, és Márk is próbálja élni tovább az életét. Négy évtizeddel később aztán Márk egyszer csak kap egy e-mailt...

 

Ez eddig eléggé sablonosan és lektűrösen hangzik, ugye? Ám Temesi Ferenc ezt a „szerelmesregényt” annyira bámulatosan rakta össze, mind szerkezetileg, mind pedig tartalmilag, hogy panaszra semmi okom nem lehet – számomra ez a kötet kiemelkedik a szerelmes történetek közül.

 

Elsőként talán az önéletrajzi elemekről érdemes beszélni. Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy mi az oka, de én általában élvezettel kutatom a sorok között azokat a tényeket, eseményeket, amelyekben felfedezni vélek némi párhuzamot a szerző élete és a regény cselekménye között. Ebben a kötetben efféle eszközökből nem volt hiány. Itt van például rögtön a regény címe: mind a szerző, mind a főhős(ök) 1949-ben születtek. Az események Porlódon játszanak, amely tulajdonképpen Szeged városa, ahol a szerző felnőtt. A regénybeli Márk sikeres íróvá válik, akinek rengeteg barátja van (vagy inkább volt, mert 60 fölött már egyre többet eltemetett), melyek között híres írók is szerepelnek: Esterházy Péter, Ördögh Szilveszter, Gion Nándor. Szóba kerül még továbbá egy bizonyos autószerencsétlenség is (mint ismeretes a fiatal Temesi Ferenc szerelmével, Katival autóbalesetet szenvedett). 

 

A regény másik erőssége a szerkezetében rejlik, a cselekmény ugyanis két szálon fut: az egyikben elmerülünk a ’60-as években és megismerjük Márk és Ilona történetét, míg a másikban 2010-et írunk, ekkor kerülnek 40 év után újra kapcsolatba. Az úgynevezett flashbackek nagyon finoman adagolták a nosztalgikus elemeket (Melódia csoki, Szaratov hűtő, Pannónia oldalkocsis motor és társai), Temesi nem esik túlzásba ezen a téren, hanem meglehetősen hitelesen ábrázolja az akkori fiatalság életét. Mondanom sem kell, hogy nekem ezek a részek voltak a kedvenceim. Ezek közé a visszaemlékezések közé ékelődnek be a jelen történései, a főhősök először elektronikus levelezést folytatnak, majd sor kerül végre a nagy találkozásra is, amely miatt mindketten izgulnak, hiszen az eltelt évtizedek mindkettőjük külsején nyomot hagytak. 

 

A könyv borítóján megjelenő bakelit hanglemez szintén a nosztalgikus hangulatot hivatott hangsúlyozni – bár a színvilága engem egy kicsit meghökkentett. Temesi Ferenc állítása szerint nőknek írta ezt a regényét, hiszen ők olvasnak többet. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, mert a 49/49-et egyrészt egyáltalán nem lehet beskatulyázni, másrészt biztos vagyok benne, hogy a férfiak is szívesen kézbe veszik majd. Csak bátorítani tudom őket (is) ebben, mert ez a könyv sokkal többet nyújt, mint amire a fülszöveg alapján számíthatnánk. Kétségtelen, hogy a szerelem adja meg a történet keretét, én mégis inkább olyan önéletrajzba bújtatott korrajznak nevezném, amely remekül mutatja be a ’60-as évek fiatalságát és nem utolsó sorban a szerző életének fontos mérföldköveit.