Főkép

Amikor idén év elején végül bekövetkezett a régóta várt könyvpiaci átrendeződés, mindenki azt leste, vajon milyen következményekkel jár az Alexandra-hálózat kiesése, kikhez kerülnek a boltok, mi lesz a csoportba tartozó kiadókkal, szerzőkkel. Nos, hónapokkal később a helyzet rendeződni látszik, bár számos, a háttérben lévő fejleményről még nincs hivatalos infónk. De ami ezúttal érdekes, és ami számomra a legmeglepőbb változást jelenti, az az Agatha Christie-kiadás jogainak új kiadóhoz kerülése. Olvasói szemmel nézve az Európa Könyvkiadó hatalmas munkát végzett: egységesítette a korábban futó különféle formátumokat, minőségi fordításokra cserélte le a előző, időnként kifejezetten vitatható minőségű magyarításokat, s végül, de nem utolsó sorban, mindent kiadott, nem csak az üzletileg kifizetődő címeket. Úgy gondolom minden Christie-rajongó nagyon sokat köszönhet a sorozatszerkesztő Katona Ágnesnek.

 

Idén nyártól azonban mindez már a múlté, hiszen a jövőben a Helikon égisze alatt jelennek meg Agatha Christie könyvei. Ez új formátumot – keménytábla helyett puhát és eltérő méretet – jelent, amitől, azt hiszem, első sorban a gyűjtők kaptak idegbajt, hiszen hogy néz ki így a sorozat a polcon. További változást jelent, hogy az ígéretek szerint a jövőben évente két alkalommal, öt-öt kötet kerül a boltokba. Mivel tapasztalatom szerint az AC-rajongók száma nem csökken az országban, valószínűleg üzleti kockázatot nem igazán jelent az életmű gondozása, így jó eséllyel, aki elég kitartó, az pár év alatt begyűjtheti az életművet az új formátumban. Bár nem végeztem alapos összehasonlítást, első ránézésre úgy tűnik, megtartották Az Ackroyd-gyilkosság utolsó fordítását (Szilágyi Tibor).

 

További információként érdemes megnézni az alábbi videót:

 

 

Mindezen felvezetés után pedig jöhet az ajánló:

 

A gyilkosválasztás szokatlansága miatt legvitatottabb krimik egyike, Az Ackroyd-gyilkosság Nagy-Britanniában 1926-ban, Magyarországon pedig 1974-ben jelent meg először, igaz, akkor még Poirot mester bravúrja címmel, alapötlete viszont csírájában már megjelent A barna ruhás férfi című regényben. Az Anglia egyik festői szépségű, kellőképpen eldugott zugában megbújó aprócska faluban, King’s Abbotban játszódó Agatha Christie regény azonban nem csak emiatt fontos eleme az életműnek, hanem azért is, mert állítólag Az Ackroyd-gyilkosság írása, egészen pontosan a Dr. Sheppard nővérének megformálása közben érzett örömből született meg Miss Marple alakja.

King’Abbot aprócska falu, ipar, és minden említésre méltó nevezetesség nélkül. A helyi fiatalok munkalehetőség hiányában elköltöznek innen. A hátramaradt nyugdíjasok és vénkisasszonyok idejük nagyobbik részében pletykálkodnak, és általában mindenről tudnak, vagy tudni vélnek valamit, ami a faluban történt vagy történik. Ez alól nagyjából egyetlen személy kivétel, ő pedig nem más, mint a helyi körzeti orvos szomszédja, aki valamelyik nagyvárosból vonult vissza vidékre, és aki szabad idejében úri tököt termeszt, saját bevallása szerint szép eredményekkel. Múltját illetően nagy a bizonytalanság, sok a találgatás, ő azonban csupán mosolyog hetyke kis bajusza alatt, amikor korábbi életéről kérdezgetik, és ügyesen kikerüli a válaszadást.

Amikor Mrs. Ferrars (akiről az a gonosz pletyka járta, hogy megmérgezte első férjét) öngyilkos lett, érthető módon mindenki az okokat kezdte firtatni, de senki nem tudott semmi értelmeset mondani. Aztán amikor másnap este tőrrel leszúrják a környék leggazdagabb emberét, Mr. Roger Ackroydot, aki mellékesen viszonyt folytatott az egy nappal korábban elhunyt hölggyel, teljes lesz a tanácstalanság a falubeliek körében. A rendőrség az örököst gyanúsítja, akit a gyilkosság estéje óta senki sem látott. Az áldozat unokahúga ekkor a fura idegenhez fordul, akit valójában Hercule Poirotnak hívnak, belga, foglalkozására nézve pedig magándetektív. Igen híres magándetektív.

Aki kackiás bajuszát pödörgetve rögvest nyomozni is kezd, ám mivel egyedül még neki sem megy, az Argentínában élő Hastings kapitány helyére a körzeti orvos, Dr. Sheppard ugrik be. Az ő naplójából ismerjük meg az eseményeket, ami ugyebár felettébb szokatlan módszer a krimi királynőjétől, hiszen így csak azokat a részleteket ismerhetjük, és azokkal az információkkal rendelkezhetünk, amiket az adott személy ismer. Bár azért jó is van ebben a módszerben: végre egy kívülálló szemével tanulmányozhatjuk, hogyan dolgoztatja Poirot azokat a híres szürke agysejtjeit.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november